Ugrás a tartalomhoz

Varsányi Pongrác

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Varsányi Pongrác Móric Pál
Született1828. november 14.
Nemespann
Elhunyt1889. június 14. (60 évesen)
Nemespann
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapiarista szerzetes, tanár, néprajzi gyűjtő
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk Varsányi Pongrác Móric Pál szerzetesről szól. Hasonló címmel lásd még: Varsányi Pál (egyértelműsítő lap).

Varsányi Pongrác Móric Pál (Nemespann, 1828. november 14. – Nemespann, 1889. június 14.[1]) nyitrai piarista szerzetes, tanár, néprajzi gyűjtő.

Élete

[szerkesztés]

Varsányi Ferenc (1802-1862) és Mészárovics Franciska (1804-1881) fia.[2] Gimnáziumi tanulmányait Nyitrán végezte. Diákévei alatt Ipolyi Arnoldnak küldött folklórfeljegyzéseket,[3] melyek egy részét 2006-ban közölték, másik része valószínűleg Kálmány Lajos kéziratával együtt elveszett.[4] 1847. szeptember 22-én lépett először a piarista rendbe. Próbaévét Trencsénben kezdte, de az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeinek hatására a rend kénytelen volt újoncnövendékei nagy részét elbocsátani. 1849. november 22-én Trencsénben lépett újra a piarista rendbe.

Próbaéve után 1850-1852 között a privigyei piarista iskola elemi osztályaiban kezdett tanítani. 1852-ben Nyitrára küldték az új tanrend szerinti 8. osztály elvégzésére és érettségire. 1853. május 16-án fogadalmat tett. Ezután az 1853/1854-es tanévben a tatai elemi iskolában, 1854-től pedig a kecskeméti gimnáziumban tanított, és megkezdte teológiai tanulmányait. Az 1855/1856-os tanévben Kalocsán rendes hittanhallgató volt, elvégezte a teológiát, 1856. augusztus 2-án áldozópappá szentelték.[5]

Az 1856/1857-es tanévben Máramarosszigeten, majd három évig Sátoraljaújhelyen, egy évig Léván, az 1861-1862-es tanévben ismét a privigyei elemiben, 1862/1863-ban Nyitrán, 1863/1864-ben Debrecenben, végül 1864 és 1867 között ismét a Nyitrai Piarista Gimnáziumban tanított.[6]

Nyitrára azért tért vissza, mivel egészsége megrendült, és szülei, rokonai közelében akart lenni. Idegi betegsége a következő három évben elhatalmasodott rajta. Az 1866/1867-es tanévben emiatt kénytelen volt elhagyni a katedrát, és 1867 augusztusában hazaköltözött Nemespannra. 1867 decemberében még helyben temetést végzett. Édesanyja önfeláldozó ápolása dacára üldözési mániája teljesen hatalmába kerítette, és a következő 22 évet szülőfalujában elzártan élte le. 1889 tavaszán szélhűdést kapott és testileg is leépült, majd rövidesen elhunyt. Nemespannon, édesanyja és testvére mellé temette 1889. június 16-án Varga János nagycétényi helyettes plébános.[7]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ 1889 Budapesti Hírlap 9/170, 7 (június 22.); Fővárosi Lapok 1889/170, 1264 (június 23.)
  2. ↑ Testvérei: 1824 Vilhelmina Anna Franciska, 1826-1881 Teréz Otília (Etelka), 1831 Gyula Zsigmond, 1832 Gyula Zsigmond András, 1834 Cecília Franciska.
  3. ↑ Kovács Ágnes 1956: Ipolyi Arnold folklórgyűjteménye a Néprajzi Múzeum kéziratgyűjteményében. Néprajzi Értesítő 38, 233.
  4. ↑ Benedek Katalin 2006: A tengeri kisasszony - Ipolyi Arnold kéziratos folklórgyűjteménye egész Magyarországról 1846-1858. Budapest, 32-34, 41, 205-218, 7. jegyzet.
  5. ↑ 1887: A magyarországi kegyes-tanítórend névtára az 1887/8-diki tanévre. Budapest, 26, 57.
  6. ↑ Csősz Mihály Imre 1879: A kegyes tanító-rendiek Nyitrán. Nyitra, 809-810; Magyarország tiszti névtára 1863. Pest, 320
  7. ↑ Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Magyar rendfőnökség új levéltára (1.1.b), Gyászjelentések.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Varsányi_Pongrác&oldid=27652368”