Varga Gyula (orvos)
Varga Gyula | |
Született | Weisz Gyula 1902. szeptember 4.[1] Szentendre |
Elhunyt | 1973. november 11. (71 évesen)[1] Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Adler Margit |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | egyetemi tanár |
Iskolái | Erzsébet Tudományegyetem (–1928) |
Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (5B-7-17) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Varga Gyula, 1916-ig Weisz[2] (Szentendre, 1902. szeptember 4. – Budapest, 1973. november 11.) orvos, fül-orr-gégész, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952).
Élete
[szerkesztés]Varga (Weisz) Antal (1873–1939)[3][4] tanító, bőrkereskedő és Fleischmann Hermina (1880–1965) fia. Tanulmányait a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen végezte, ahol 1928. december 20-án orvosdoktorrá avatták. 1928 és 1930 között a Szent István Kórház gyakornoka volt. 1930 és 1950 között a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs Utcai Kórházának Fül-orr-gégeosztályán dolgozott, 1945-től mint osztályvezető főorvos. Időközben fül-orr-gégész szakvizsgát tett és hosszabb tanulmányutakon volt a bécsi Neumann-féle Klinikán, illetve Stockholmban, hogy a legújabb fülműtéti eljárásokat vizsgálja. A második világháború után megszervezte a Fül-Orr-Gégészet Szakcsoportot, amelynek főtitkári és elnöki feladatait is ellátta. 1950–1951-ben a Kútvölgyi úti Állami Kórház főorvosa volt. 1951-ben kinevezték a Budapesti Orvostudományi Egyetem Fül-orr-gége Klinikájának igazgatójává. 1966-ban súlyos betegsége miatt nyugdíjba vonult. A Fül-Orr-Gégegyógyászat című folyóirat főszerkesztőjeként dolgozott és tagja volt az Acta Chirurgica szerkesztő bizottságának is. Nevéhez köthető a hallásjavító műtétek magyarországi meghonosítása. Tudományos érdeklődésének területe elsősorban a fülészet volt. Ezen belül a nagyothallás megelőzése és gyógyítása, a zajártalom kutatása és a Meniére-betegség kérdései. Több alkalommal volt külföldön kongresszusi előadó és kétszer a Magyar Fül- Orr-Gége Nagygyűlés referense. Tagja volt az MTA sebészeti szakmákkal foglalkozó bizottságának, a II. sz. Klinikai Bizottságnak, a Korányi Sándor Társaságnak és elnöke a Magyar Nemzeti Otosclerosis Kollégiumnak.
Felesége Adler Margit (1908–1992) volt.
A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik (5B-7-17).
Főbb művei
[szerkesztés]- Fül-, orr- és gégebetegségek. Ford. (Budapest, 1951)
- Fül-orr-gégegyógyászat (Budapest, 1960)
- A fül, az orr és a gége kór- és gyógytana (Budapest, 1965)
- Szemelvények a magyar fül-orr-gégészet történetéből (Fül-Orr-Gégegyógyászat, 1973. 19. sz.)
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Kiváló orvos (1952)
- Munka Érdemrend arany fokozata (1966)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Varga Gyula, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16241/16426.htm
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 71281/1916. Forrás: MNL-OL 30808. mikrofilm 459. kép 1. karton
- ↑ Varga Antal halotti bejegyzése az újpesti polgári halotti akv. 224/1939. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. április 29.)
- ↑ „Varga Antal gyászjelentése”, Az Újság, 1939. március 5. (Hozzáférés: 2021. április 29.)
Források
[szerkesztés]- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001.
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- Magyar orvoséletrajzi lexikon. Összeáll. Kapronczay Károly–Közrem. Tóth Magda. Budapest: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. 2004. ISBN 963-950-132-8
- Ribári Ottó (1974. február 10.). „Dr. Varga Gyula (1902-1973)”. Orvosi Hetilap (Magyarország), Budapest 115 (6), 329. o. (Hozzáférés: 2021. április 29.)