Vámpírtintahal
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Az állat oldalról
| ||||||||||||||||||||
 és szemből
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Vampyroteuthis infernalis Chun, 1903 | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vámpírtintahal témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Vámpírtintahal témájú médiaállományokat és Vámpírtintahal témájú kategóriát. |
A vámpírtintahal (Vampyroteuthis infernalis) a fejlábúak (Cephalopoda) osztályának tintahalalakúak (Coleoidea) alosztályába, ezen belül a Vampyromorphida rendjébe és a vámpírtintahal-félék (Vampyroteuthidae) családjába tartozó faj.
Nemének eddig az egyetlen felfedezett faja.
Rendszertani besorolása
[szerkesztés]1903-ban, amikor Carl Chun, német tintahalszakértő leírta ezt a fajt, az Octopoda rendbe sorolta be. De azóta megtudtuk, hogy a szóban forgó fejlábúfaj, egy ősi rend legutolsó életben maradt képviselője, azaz egy törzsfejlődéses (philogenesis) reliktum faj. Legközelebbi rokona, és egyben családjának a másik faja, a középső jura korszakban élt, Vampyronassa rhodanica; bár a legújabb kutatások szerint meglehet, hogy nem is közeli rokonok.[1]
Előfordulása
[szerkesztés]A vámpírtintahal előfordulási területe minden trópusi és mérsékelt övi óceánok, illetve tengerek mélységeit foglalja magába.
Megjelenése
[szerkesztés]Eddig a legnagyobb megtalált példány körülbelül 30 centiméteres volt. A gél állagú teste a bársonyos feketétől a világos vörösig változik. A nyolc karja, a közismert polipoktól eltérően nem szabadok, hanem összefogja egy köpenyszerű bőrréteg. A karok belső felén, számos tüske van; tapadókorongok, csak a kar külső felén, azaz a testtől távolabbi részén ülnek.[2] A szeme a testéhez viszonyítva a legnagyobb az állatvilágban; 2,5 centiméter átmérőjű és vöröses vagy kékes árnyalatú - a szem színe a tengeralattjáró fényszórójától függ.[3] Az egyedfejlődéséről majdnem semmit sem tudunk. A kevés adat szerint három stádiuma van: az elsőben csak egy pár úszója van, míg a másodikban már kettő fejleszt magának. A harmadik, felnőttkori stádiumában megint csak egy pár úszóval rendelkezik.[4] Az osztályának többi fajához hasonlóan, a vámpírtintahalnak is van tintazacskója, melyből tintát kilőve elmenekül a támadója elől; ha ez nem válik be, akkor egy mozgékony, húsos cső alakú szerv segítségével, az úgynevezett tölcsérrel gyors úszásra képes - bár ez inkább a fiatal példányokra jellemző. Testének egyes részei, mint például a karjai és testén néhány vonal, biolumineszcenciára képes.
Életmódja
[szerkesztés]Ez az állat a sötétbe burkolt és oxigénben szegény - 3%-os oxigénmennyiséggel is beéri, ami lehetetlen más fejlábúak és hasonló méretű állatok számára -, mély vizeket választotta élőhelyül.[5] Általában 600-900 méter mélyen található meg.
Legfőbb táplálékai között a planktont alkotó Salpida-fajok (előgerinchúrosok), különböző tengeri állatok lárvái és a medúzák (Medusozoa) szerepelnek. Étrendjét kiegészíti evezőlábú rákokkal (Copepoda), kagylósrákokkal (Ostracoda), felemáslábú rákokkal (Amphipoda) és ászkarákokkal (Isopoda).[6][7] A vámpírtintahalra a hosszúfarkú halakhoz (Macrouridae) tartozó Albatrossia pectoralis,[8] valamint különböző cetek és fülesfókafélék vadásznak.
Szaporodása
[szerkesztés]A szaporodásáról semmit sem tudunk, de feltételezések szerint, az egyéb mélytengeri fejlábúakhoz hasonlóan kevés számú, viszont nagy méretű petéket rak a nőstény, melyekre akár 400 napig is vigyázhat - ekkortájt nem táplálkozik, és a kikelések után elpusztul. Kikelésükkor a kis vámpírtintahalak körülbelül 8 milliméteresek. Átlátszóak és karjaik szabadok. Először a szikzacskó tartalmával, később pedig szerves törmelékkel táplálkoznak. Igen lassan fejlődnek ki.
Képek
[szerkesztés]-
Modellek -
és -
rajzok -
az állatról
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Archivált másolat. [2015. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 6.)
- ↑ Seibel, Brad: Vampyroteuthis infernalis, Deep-sea Vampire squid. The Cephalopod Page. Dr. James B. Wood. (Hozzáférés: 2011. július 3.)
- ↑ Ellis, Richard: Introducing Vampyroteuthis infernalis, the vampire squid from Hell. The Cephalopod Page. Dr. James B. Wood. (Hozzáférés: 2012. április 27.)
- ↑ Pickford 1949
- ↑ Seibel et al. 1999
- ↑ (2012) „Vampire squid: Detritivores in the oxygen minimum zone”. Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences. DOI:10.1098/rspb.2012.1357.
- ↑ Vampire squid from hell eats faeces to survive depths
- ↑ (2001) „The feeding habits of slope dwelling macrourid fishes in the eastern North Pacific”. Deep Sea Research Part I: Oceanographic Research Papers 48 (3), 909–935. o. DOI:10.1016/S0967-0637(00)00058-3.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Vampire squid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Vampyroteuthis infernalis Chun, 1903 WoRMS
- Vampyroteuthis Chun, 1903 WoRMS
- Gofas, S.; Le Renard, J.; Bouchet, P. (2001). Mollusca. in: Costello, M.J. et al. (Ed.) (2001). European register of marine species: a check-list of the marine species in Europe and a bibliography of guides to their identification. Collection Patrimoines Naturels. 50: pp. 180–213.
- Bolstad, Kat: Deep-Sea Cephalopods: An Introduction and Overview, 2003 (Version of 5/6/03, Hozzáférés ideje: 2006-DEC-06.)
- Ellis, Richard. Introducing Vampyroteuthis infernalis, the vampire squid from Hell, The Deep Atlantic: Life, Death, and Exploration in the Abyss (1996). ISBN 0-679-43324-4. Hozzáférés ideje: 2007. április 30.
- (2002) „Vampyronassa rhodanica nov. gen. nov sp., vampyromorphe (Cephalopoda, Coleoidea) du Callovien inférieur de la Voulte-sur-Rhône (Ardèche, France)”. Annales de Paléontologie 88 (1), 1–17. o. DOI:10.1016/S0753-3969(02)01037-6. (French with English abstract)
- Pickford, Grace E. (1949). „Vampyroteuthis infernalis Chun an archaic dibranchiate cephalopod. II.”. External anatomy (32), 1–132. o, Kiadó: Dana Report.
- (2003) „Light Production by the Arm Tips of the Deep-Sea Cephalopod Vampyroteuthis infernalis”. Biological Bulletin 205 (2), 102–109. o. DOI:10.2307/1543231.
- Seibel, Brad A.: Vampyroteuthis infernalis, 2001. [2005. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 6.)
- (1998) „Flight of the vampire: ontogenetic gait-transition in Vampyroteuthis infernalis (Cephalopoda: Vampyromorpha)”. Journal of Experimental Biology 201 (16), 2413–2424. o.
- (1999) „Vampire blood: respiratory physiology of the vampire squid (Cephalopoda: Vampyromorpha) in relation to the oxygen minimum layer”. Experimental Biology Online 4 (1), 1–10. o. DOI:10.1007/s00898-999-0001-2. (HTML abstract)
- Young, Richard E.: Taxa Associated with the Family Vampyroteuthidae, 2002. június 1. (Hozzáférés: 2006. december 6.)
További információk
[szerkesztés]- Tree of Life Web Project|Tree of Life: Vampyroteuthis infernalis.
- National Geographic video of a vampire squid
- Monterey Bay Aquarium Research Institute (MBARI): What the vampire squid really eats.
- Vampire squid Archiválva 2015. április 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
- The vampire squid's photophores and photoreceptors
- Diagram and images of a Vampyroteuthis hatchling
- Photomicrograph of arm tip fluorescence
