Valentin Olekszandrovics Kotik
| Valentin Olekszandrovics Kotik | |
 | |
| Beceneve | Valja Kotyik |
| Született | 1930. február 11. Hmeljovka |
| Meghalt | 1944. február 17. (14 évesen) Sztrigani |
| Állampolgársága | szovjet |
| Nemzetisége | ukrán |
| Csatái |
|
| Kitüntetései |     |
| Halál oka | belehalt a sebesülésbe |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Valentin Olekszandrovics Kotik témájú médiaállományokat. | |
Valentin Olekszandrovics Kotik vagy oroszos kiejtéssel Valja Kotyik (ukránul Валентин Олександрович Котик, Ва́ля Ко́тик; 1930. február 11. – 1944. február 17.) szovjet partizán a második világháború idején, a legfiatalabb Szovjetunió Hőse.
Élete
[szerkesztés]Valentin Kotik 1930-ban született a Szovjetunióhoz tartozó Ukrajna Kamenyec-Podolszki (ma Hmelnickiji) területén levő Hmeljovka faluban. Szülei földművesek voltak.
A háború kitörésekor még csak az ötödik osztályt fejezte be, de már a kezdetektől fogva részt vett az ellenállásban. 1941 őszén a közeli városban, Sepetovkában társaival együtt gránátot dobott a német tábori csendőrség vezetőjének autójára, aki a támadásban meghalt. 1942-től a szervezett partizánmozgalomban is részt vett, eleinte a sepetovkai földalatti csoport összekötője volt, később fegyveresen is harcolt. Tagja lett a U. Ja. Karmeljukról elnevezett partizáncsoportnak, és 1943-ban kétszer is megsebesült. 1943 októberében felrobbantott egy földalatti telefonkábelt, ami a megszállókat a varsói főhadiszállással kötötte össze. Ezen kívül részt vett legalább hat vonat- és raktárrobbantásban.
Október 29-én őrségben volt, amikor egy partizánvadász német egységet vett észre. A tisztet pisztolyával lelőtte, aztán riadóztatta a társait, akik sikerrel visszaverték a támadást.
1944. február 16-án az Izjaszlav városáért dúló harcban megsebesült. Másnap a kórházat, ahol ápolták német bombatámadás érte, és Valja Kotyik, alig tizennégy évesen életét vesztette. A többi partizánnal együtt tömegsírba temették, de később áthelyezték; síremléke Sepetovka központi parkjában található. 1958-ban posztumusz Szovjetunió Hőse érdemrenddel tüntették ki.
A háború után a Szovjetunió Kommunista Pártja és a pionírmozgalom (Valja Kotyik pionír volt mint minden iskolás) propagandacélokra használta fel Valja Kotyik történetét, egyike lett a pionírhősöknek. Számos pionírcsapatot és -tábort, utcát, iskolát, hajót neveztek el róla.
Kitüntetései
[szerkesztés]- A Szovjetunió Hőse (1958. június 27.)
- Lenin-rend
- Honvédő Háború Érdemrend I. fokozat
- A Honvédő Háború Partizánja érem II. fokozat
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Котик, Валентин Александрович című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Герои Советского Союза. Краткий биографический словарь. — М.: Воениздат, 1987. — Т. 1.
- Анна Котик. «Последний бой».
- Котик А. Н. Он был пионером. Рассказ матери. — М., 1958 (переизд. 1980).
- Наджафов Г. Д. Смелые не умирают. — М., 1968.
- Криворучко М. Г. и др. Памяти бессмертного подвига. — М., 1972.
- Владимов М. В., Январёв Э. И. От Днепра до Дуная. — Киев, 1977.
- Бугай Е. М., Макухин М. Е. Из когорты мужественных. — Львов: Каменяр, 1978.
- Пальмов В. В. Штурмовики над Днепром. — Киев: Политиздат, 1984.
- Гордость и слава Подолии. — Львов, 1985.
- Печерская А. Н. Дети-герои Великой Отечественной войны: рассказы. — М.: Дрофа-Плюс, 2005. — 60 с.
