Valósidejű óra
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/6/60/Dallas-Semiconductor-DS1287-Real-Time-IC.jpg/300px-Dallas-Semiconductor-DS1287-Real-Time-IC.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/7/7e/Types_of_RTC_modules.jpg/300px-Types_of_RTC_modules.jpg)
A valósidejű óra (angolul: real-time clock, röviden: RTC) a számítógép kikapcsolt állapotában is működő időmérő eszköz. Leggyakrabban CMOS integrált áramköri technológián alapulnak, amelyek működését a gép kikapcsolt állapotában az alaplapra szerelt kisméretű akkumulátor (általában lítium alapú gombelem) vagy újabban szuperkondenzátor[1] biztosítja.[2] Személyi számítógépekben, szerverekben, beágyazott rendszerekben és más elektronikus eszközökben alkalmazzák őket.
Történet[szerkesztés]
Az 1980-as évek elején megjelent első IBM PC-k, majd az IBM XT-k sem rendelkeztek a számítógép kikapcsolt állapotában is működő belső órával, így ahhoz, hogy a gép pontos időt és dátumot mutassa, a felhasználónak a gép minden egyes bekapcsolásakor meg kellett adnia azt.[3] A helyzet általános jellegű volt, hiszen a korabeli mikroszámítógépek, de például az 1985-ben megjelent Amiga vagy az Apple II modellek többsége sem tartalmazott gyárilag beépített RTC-t. Bár már az XT-khez is fejlesztettek ki e problémát áthidaló bővítőkártyákat, a valósidejű óra csak az IBM AT kategóriájú gépekben jelent meg standard kiegészítő áramkörként.[3]
Felépítés és működés[szerkesztés]
Az idő tárolásához egy kis kapacitású, CMOS technológiával készült - és ennek megfelelően kis teljesítményfelvételű - akkumulátorral vagy gombelemmel megtáplált RAM memóriát alkalmaznak, amely így a gép kikapcsolt állapotában is működőképes marad. Ugyanez az áramforrás táplálja a memóriaegységgel egybeépíttet órajelgenerátort is, amely az idő számlálásáról gondoskodik. Az egység alapértelmezett órajele 32768 Hz, ami azonban a frekvencia-leosztás állításával változtatható.[3]
A CMOS memóriaegységek mérete 64, ill. 128 bájt lehet. Mivel azonban az óraáramkör ebből csak az első 14 bájtot használja, a fennmaradó cellákat a számítógép konfigurációs adatainak tárolására alkalmazzák, ezáltal kiváltva a PC-k és XT-k esetén alkalmazott, kissé nehézkes DIP-kapcsolós megoldást. A CMOS memória tartalma három csoportra bontható: a RTC által használt cellák, a szabványos konfigurációs területek és a BIOS-gyártó-specifikus konfigurációs adatok. A valósidejű óra adatait minden rendszer ugyanúgy használja fel és értelmezi.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ New PCF2123 Real Time Clock Sets New Record in Power Efficiency. futurle
- ↑ Valós-Idejű Óra (magyar nyelven). PC Fórum . (Hozzáférés: 2024. június 26.)
- ↑ a b c d A valós idejű óra és a CMOS (magyar nyelven). Prog.hu , 1998. június 2. (Hozzáférés: 2024. június 26.)