Vak Didümosz
| Vak Szent Didümosz | |
 | |
| hitvalló | |
| Születése | |
| 313? Alexandria | |
| Halála | |
| 398. október 28. (85 évesen) Alexandria | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Kopt ortodox egyház |
| Tisztelik | Ortodox kereszténység Ókeleti egyházak |
| Ünnepnapja | október 18. Ortodox kereszténység Ókeleti egyházak |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vak Szent Didümosz témájú médiaállományokat. | |
Vak Szent Didümosz vagy Alexandriai Szent Didümosz (ógörögül: Δίδυμος ο Τυφλός, latinul: Didymus Caecus), (313?[1] – 398. október 18.) görög laikus teológus, tanár, egyházi író.
Élete
[szerkesztés]Didümosz gyermekkorától vak volt, ezért le kellett mondania a papi pályáról.[1][2] Rendkívül széles körű világi irodalmi műveltsége bölcseleti érzékkel, írói készséggel és pedagógiai adottsággal párosult.[1] Ő volt az utolsó számottevő alexandriai tudós: előbb a katekéta iskola tanára volt, majd saját iskolát alapított.[1] Mintegy 50 esztendőn keresztül tanított.[2] Tanítványai sorából került ki Szent Jeromos, Tyrannius Rufinus és Palladiosz.[1][2] Alexandriai Szent Atanázhoz hasonlóan a niceai hitvallás védői közé tartozott.[2] Didümosz tanításában Órigenészt követte.[1] A lélek előéletéről és a feltámadásról vallott órigenista felfogása miatt az 553. évi egyetemes zsinat elítélte,[1][2] Didümosz ugyanis – Órigenész nyomán – tanította a lelkek világ előtti létét, és a mindenség eredeti állapotának helyreállítását (apokatasztazisz), iiletve ezen belül azt, hogy a végső állapotban a rossznak nem lesz helye, és a gonosz szellemek is meg fognak térni.[2] Ez okból maradt nagy irodalmi működéséből olyan kevés ránk, mert írásait megsemmisítették.[1][2]
Művei
[szerkesztés]Műveinek töredékeit 1941-ben a Kairó melletti Turában folytatott ásatások alkalmával találták meg.[1] A szövegkritikai munkát két testvér, F. és J. A. Mingarelli végezte.[1] Didümosz töredékei között a Biblia-kommentárok maradványai gazdag exegetikus sorozatra engednek következtetni.[1]
Didümosz stílusa nyugodt, előadása tárgyilagos, mondanivalója közérthető.[1] Ez különbözteti meg Órigenésztől.[1] A kommentárokból Cassiodorus fordított latinra szemelvényeket Brevis enarratio in epistolas canonicas címmel.[1] A Szentháromságról és a Szentlélekről írt tanulmányaiból Szent Jeromos ragadott ki részleteket és ültetett át latinra.[1] A manicheusok ellen készült irata az egyetlen polemikus írása, amelyet ismerünk.[1] Didümosz vérbeli pedagógus, aki írásaiban is megmarad előadónak; teológiai műveiben népies hasonlatokat mert alkalmazni, hogy elevenné és érthetővé tegye az elvont fogalmakat.[1]
Idézet
[szerkesztés]| „ | Ugyanez idő tájt egy másik hűséges férfit is mutatott Isten, és úgy rendelte, hogy ő tegyen tanúságot a hitről. Didümosz, ez a csodálatos és művelt férfi ugyanis ebben az időben tevékenykedett, és mindenfajta tudományban kiváló eredményeket ért el. [...]
|
” |
| – Szókratész: Egyháztörténet[3] | ||
| „ | CIX. rész. DIDÜMOSZ, az alexandriai, aki kisgyermek korától fogva vak volt, ennélfogva nem is tud írni, de mégis mindenki előtt ámulatos, hogy a dialektikát és a geometriát, melyekhez olyan igen szükséges a látóerő, szinte tökéletes formában elsajátította. Megannyi kitűnő munkát írt: minden zsoltárhoz magyarázatot, hasonlóképpen Máté és János evangéliumához, írt a (keresztény tanítás) alaptételeiről, két könyvet az ariánusok ellen, egy könyvet a Szentlélekről, amelyet én lefordítottam latinra, tizennyolc értekezést Izaiáshoz, Ozeáshoz három kötetnyi magyarázatot, ezeket hozzám címezte, ugyancsak az én kérésemre írta meg Zakariáshoz öt könyvét, Jóbhoz írt magyarázatokat, és még annyi mást is, amelyeket számba venni külön jegyzék nélkül szinte lehetetlen. Napjainkban is él, nyolcvanharmadik esztendejét már betöltötte. | ” |
| – Hieronymus presbiter: A kiváló férfiakról (ford. Ladocsai Gáspár)[4] | ||
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q Világirodalmi Lexikon, 2. köt., 723–724. o.
- ↑ a b c d e f g Katolikus Lexikon, Vak Didümosz szócikk (ld. alul)
- ↑ Vanyó László (szerk.): Szókratész egyháztörténete, 306–307. o.
- ↑ Vanyó László (szerk.): Apostoli atyák [1] Archiválva 2016. június 15-i dátummal a Wayback Machine-ben, 43. o.
Magyarul megjelent művei
[szerkesztés]- A Szentlélekről; ford., bev., jegyz. Csizmár Oszkár; Jel, Bp., 2012 (Ókeresztény örökségünk) ISBN 9786155147173
Források
[szerkesztés]- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014. ISBN 963-361-626-3
- Világirodalmi lexikon II. (Cam–E). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1972.
- Vanyó László: Szókratész egyháztörténete (Ókeresztény írók 9.), Szent István Társulat, Budapest, 1984, 963 360 287 4
- Vanyó László: Apostoli atyák (Ókeresztény írók 3.), Szent István Társulat, Budapest, 1988, 963 360 371 4 [2]
