Vajta Miklós

Vajta Miklós
Született	Wagner Miklós 1911. augusztus 28. Budapest
Elhunyt	1981. december 8. (70 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	gépészmérnök, feltaláló
Iskolái	Magyar Királyi József Műegyetem (–1934)
Kitüntetései	Kossuth-díj (1954)
Sírhelye	Megyeri temető (14. parcella)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vajta Miklós témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vajta Miklós (Budapest, 1911. augusztus 28. – Budapest, 1981. december 8.) magyar gépészmérnök, Kossuth-díjas (1954), a műszaki tudományok doktora (1952).

Életpályája

1934-ben szerzett gépészmérnöki diplomát a Műegyetemen, ahol később, 1940-ben doktorrá avatták. Rövid ideig az egyetemen, majd a Fővárosi Elektromos Műveknél dolgozott, ezután a villamos kapcsolókészülékek gyártásával foglalkozott a Szalkay-gyárban. 1948-tól az Állami Villamosipari Rt., majd a Nehézipari Minisztérium Villamosenergiaipari Igazgatóságának munkatársaként részt vett az államosított villamosenergia-rendszer megteremtésében, az országos vezetékhálózat kialakításában. 1957-től a műszaki fejlesztést irányította a VILLENKI, illetve a VEIKI (Villamosenergiaipari Kutató Intézet) vezető munkatársaként. 1972-ben vonult nyugállományba. Számos írása jelent meg, sok újítás és szabadalmazott találmány fűződik a nevéhez.

Szabadalmazott találmányai

• 183252 (Szabadalmas: Villamosenergiaipari Kutató Intézet) Berendezés elosztóhálózat gerincvezetékeiről leágazó vezetékek szelektív zárlat és földzárlatvédelmére és leválasztó kapcsoló a berendezéshez
• 170915 (szabadalmas: Villamosenergiaipari Kutató Intézet) Kapcsolási elrendezés elosztóhálózat leágazó vezetékeinek szelektív zárlatvédelmére
• 140562 Önműködő villamos túláramkapcsoló
• 140485 Szepesi Endrével: Villamos motorhajtás különösen erősáramú kapcsolókészülékekhez
• 140131 Villamos jelzőkészülék
• 139201 Reguly Zoltánnal: Villamos kapcsoló, különösen kapcsolórelé
• 136930 Fotoelektromos megvilágításmérő készülék

Társadalmi megbízásai

A Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek 1949-51-ig főtitkára, 1959-től választmányi, 1968-tól elnökségi tagja volt.

Díjai, elismerései

• Kiváló Újító (1950), majd arany fokozat
• Kiváló Újító
• Zipernowsky-díj (1950),
• Akadémiai Díj (1978)
• Elektrotechnikai Nagydíj (1981).

Sírja a Megyeri temetőben (14. parcella)

Főbb művei

• A zárlati áram I. (Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1956)
• Szimmetrikus összetevők (Geszti P. Ottóval és Kovács K. Pállal, Akadémiai Kiadó, Bp., 1957)
• Nagyfeszültségű szigetelőláncok és szerelvények zárlati ívállóságának vizsgálata (Miklós Vilmossal, Bp., 1969);
• Megszakítók szintetikus zárlati próbái (Bp., 1970, Miklós Vilmossal).

Források

• Magyar életrajzi lexikon
• MSZH PIPACS adatbázis

További információk

• Fejér Zoltán: Vajta Miklós, az újra felfedezett feltaláló. Fejezetek a magyar fotóipar történetéből, 10. In: Fotóművészet, 2001/3-4. szám