Vaiere Mara
| Vaiere Mara | |
.jpg) | |
| Született | 1936 |
| Elhunyt | 2005 (68-69 évesen) |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása | szobrász |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vaiere Mara témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vaieretiai Mara, ismertebb nevén Vaiere Mara (1936-2005) francia polinéz szobrász. Ő volt az első modern polinéz szobrász, és az első polinéz művész, aki aláírta műveit.[1][2]
Joseph Kimitete szobrász tanítványa, aki Marquesan tiki szobrászaként kezdte, gyorsan kialakította személyes stílusát, amely az első modern polinéz szobrásszá tette. Ő az első polinéz művész, aki aláírta műveit.[3] Leggyakrabban a MARA V. Nagyon termékeny, köszönhetünk neki számos fehér korallból készült mellszobrot, valamint olyan innovatív polinéz témákat, mint a tahiti tamaaraa (tahiti ebéd), a disznóvadászat és még az értékes fából készült domborművek is. A hatvanas évek végén Jean Sicurani kormányzó személyesen szerzett egy monumentális Hinát. A Patrick O Reilly[4] munkájából ismert szobrot a Köztársaság Főbizottsága őrizte meg, és 2021-ben állították ki először a nagyközönség számára a Francia Polinéziai Egyetemen, a világnapi művészet részeként.
1978-ban Patrick O'Reilly könyvet szentelt a szobrásznak Bois légendaires de Mara sculpteur Tahitien címmel,[5] amelyet a Hachette Pacifique[6] adott ki.
Az 1970-es évek végén Francis Sandford kormányának megbízásából kitüntetéseket készített a Francia Polinéziai Képviselőház számára.[7]
2005-ben bekövetkezett halála után a szobrász gyorsan a feledésbe merült, mígnem egy argentin galériatulajdonos, Miguel Hunt 2012-ben újra felfedezte, és 2014-ben összegyűjtött egy szoborgyűjteményt, amelyből több kiállítás is indult. 2015-ben Jean Guiart professzor Connexions című folyóiratában[8] közölt egy hosszú szöveget a szobrászról, majd 2018 áprilisában egy különszámot, amely Mara műveinek leltárának szentelte.[9] A számos látványelem mellett Jean-Luc Coudray és Jean Duday szövegei, valamint a szobrász gyermekeivel készült interjúk teszik lehetővé életrajzának újrakövetését.
2019-ben a szobrászról egy dokumentumfilmet[10] készített Jonathan Bougard,[11] egy művész, aki öt évet[12] szentelt neki, és több mint 500 szobrot talált.[13] A dokumentumfilmet a TNTV csatorna, majd a Musée du Quai Branly Jacques Chirac[14] sugározta 2020 elején a rendező jelenlétében.[15]
Munkásságának retrospektíváját a Tahiti és a szigetek múzeuma már régóta bejelentette.[16]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Rédaction la Dépêche de Tahiti (3 Déc 19). „Sur les traces d’un artiste oublié, Mara V”. La Dépêche de Tahiti. [2022. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. december 28.)
- ↑ Le musée virtuel polynésien: Sculpture de Mara V[halott link]
- ↑ Jean Duday: Sculptures de corail
- ↑ Jacques Franc de Ferrière (4 Novembre 2014). „Une exposition à la mémoire du grand sculpteur polynésien Mara”. Tahiti infos.
- ↑ Bois légendaires de Mara,. Worldcat
- ↑ Bois légendaires de Mara, sculpteur tahitien. SUDOC
- ↑ Jonathan Bougard: Vaiere Mara, le principe du corail. Connexions, 2015. október 1.
- ↑ Jean Guiart: Connexions
- ↑ Jonathan Bougard (Avril 2018). „Inventaire Mara”. Connexions.
- ↑ TK21 revue: Vaiere Mara extrait
- ↑ TNTV: MARA V
- ↑ Film Documentaire: MARA V
- ↑ Ariitaimai Amary (23 août 2019). „Réhabilitation du plus grand sculpteur polynéisen”. Tahiti Pacifique Magazine.
- ↑ Société des Océanistes: Mara V (PDF)
- ↑ Mana Culture: Vaiere Mara (vidéo)
- ↑ Jonathan Bougard: Miguel Hunt et Vaiere Mara, entretien avec Miriama Bono
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Vaiere Mara című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.