Vörösváry Ernő

Vörösváry Ernő
Született	1867. december 26. Tornóc
Elhunyt	1938. november 19. (70 évesen) Piliscsaba
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	főesperes, pedagógus, író
Sablon Wikidata Segítség

Vörösváry Ernő (Tornóc, 1867. december 26. – Piliscsaba, 1938. november 19.) tábori főesperes.

Élete

Vörösváry Ferenc kántor-tanító és Oroszlányi Alojzia fia. Pozsonyban végezte a gimnáziumot, Esztergomban hallgatta a teológiát. Felszentelték 1893. június 26-án. Ezután Magyardiószegen volt káplán, 1894-től Budapesten működött mint hitoktató, 1898-ban a II. kerületi állami tanítóképző hittanára lett. 1899-ben Vágkirályfán adminisztrátor, majd Budapesten volt hittanár. Ugyanebben az évben katonai lelkész volt Bécsben, 1904-től pedig a kismartoni katonai reáliskolában dolgozott mint hittanár. 1919 augusztusától 1924-ig tábori főesperesi rangban szolgált a tábori lelkészi központban Nagykanizsán és Szegeden, egészen nyugdíjazásáig. 1924-től mint nyugdíjas Klotildligeten lakott.

Cikkei megjelentek a Képes Családi Lapokban (1887) és az Alkotmányban (1901., 277., 278. sz. A bécsi miniatur-kiállítás).

Álneve és betűjegye: V. E.; Vigyázó Endre (Szegedi Új Nemzedék 1924).

Művei

• A hazugság útja, vagy: hogyan járta meg Miska legény. Budapest, 1893. (Népiratkák 79).
• A szegény asszony, vagy: mit művel a polgári házasság. Budapest, 1894. (Népiratkák 87.)
• A katholikus hitoktatásügy multja és jelene. A hitoktatás patronátusi teher. Felolvasás. Budapest. 1898.
• A kalandorok. Ifjúsági vígjáték 3 színben. Budapest, 1910.
• Emlékezzünk vértanuinkról. Szemelliker Antal Szeged, 1923 Szegedi Katholikus Szülők Szövetsége

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.  
• Magyar katolikus lexikon
• Petőfi Irodalmi Múzeum