Vöő Gabriella
| Vöő Gabriella | |
| Született | Zattler Gabriella 1937. augusztus 26. Kolozsvár |
| Elhunyt | 2006. március 14. (68 évesen) Pécs |
| Állampolgársága | román |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Vöő István (–2006) |
| Foglalkozása | néprajzkutató |
| Iskolái |
|
| Sírhelye | Házsongárdi temető |
| Tudományos pályafutása | |
| Szakterület | amerikanisztika |
| Kutatási terület | kultúratudományok |
| Tudományos fokozat | doktorátus |
| Tudományos publikációk száma | 53 (2018. február 6.)[1] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vöő Gabriella témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vöő Gabriella (született Zattler,[2] asszonynevén Vöőné, Kolozsvár, 1937. augusztus 26. – Pécs, 2006. március 14.)[3] erdélyi magyar néprajzkutató, néprajzi szakíró, Vöő István (1934) felesége.
Életútja, munkássága
[szerkesztés]Középiskoláit Kolozsváron végezte (1954), majd a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát (1959). A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen 1980-ban szerzett doktori címet, Szigeti József irodalomtörténész irányítása alatt. Disszertációjának közölt változata a Tréfás népi elbeszélések című kötet.
1960-tól a Román Akadémia kolozsvári Folklór Intézetének (később: Archívumának) tudományos munkatársa, később főkutatója. Tanulmányait az Erdélyi Múzeum, az Ethnographia, a Művelődés, Néprajzi Látóhatár, a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, TETT közölte; tanulmány- és konferenciakötetek közül A II. Békéscsabai Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia előadásai (Békéscsaba–Budapest, 1981), a Nemzetiség – identitás (Debrecen–Békéscsaba, 1991), A Duna menti népek hagyományos műveltsége (Budapest, 1991), a Népi vallásosság a Kárpát-medencében (Budapest, 1997), Az együttélés évezrede a Kárpát-medencében (Békéscsaba–Debrecen, 1998).
Gondozásában és kísérő tanulmányával jelent meg Duka János Kilenc kéve hány kalangya? c. székely népi anekdotagyűjtése (Bukarest, 1985; ua. újrakiadásban Üti Páké Barátost címmel, Csíkszereda–Budapest, 1995) és Imreh Lajos Sáska sógor (Bukarest, 1985) című, tréfás történeteket tartalmazó kötete.
Önálló és gondozásában megjelent kötetei
[szerkesztés]
- Többet ésszel, mint erővel. Mesék, tréfák, anekdoták (Bukarest, 1969)
- A mesemondó Jakab István (Nagy Olgával, Bukarest, 1974)
- Tréfás népi elbeszélések (Bukarest, 1981)
- A magyar népmesék tréfakatalógusa (Budapest, 1986)
- Igaz ember igazat szól. Közmondások a romániai magyar folklórból (Bukarest, 1989)
- Szaván fogjuk. Erdélyi magyar szólások (Székelyudvarhely, 1999)
- A medve, a farkas és a róka komasága. Állatmesék; Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2001
- Székely ésszel. Humoreszkek; Tinivár, Kolozsvár, 2005
- Erdélyi magyar szólások; Akadémiai, Bp., 2007
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Vöő Gabriella publikációinak listája. Magyar Tudományos Művek Tára, 2018. február 6. (Hozzáférés: 2018. április 2.)
- ↑ A sírján Zattlerként szerepel.
- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
Források
[szerkesztés]- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V/2. (T–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010. ISBN 978-973-26-0997-2
- Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. ISBN 963-05-2443-0
- transindex.ro adatbank
További információk
[szerkesztés]- Keszeg Vilmos: Recenzió: Igaz ember igazat szól. Helikon, 5. sz. (1990)
.svg){kind=small}
