Vérpettyes medvelepke

Vérpettyes medvelepeke
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Lepkék (Lepidoptera);
Család:	Kvadrifid bagolylepkefélék (Erebidae);
Alcsalád:	Medvelepkék (Arctiinae);
Nem:	Utetheisa;
Tudományos név
	Utetheisa pulchella; (Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Vérpettyes medvelepeke témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Vérpettyes medvelepeke témájú médiaállományokat és Vérpettyes medvelepeke témájú kategóriát.

A vérpettyes medvelepke (Utetheisa pulchella) a kvadrifid bagolylepkefélék családjába tartozó, Eurázsiában és Afrikában honos, vándorló lepkefaj.

Megjelenése

A vérpettyes medvelepke szárnyfesztávolsága 3,6-4,1 cm. Feje és tora fehéresszürke, fekete és narancssárga foltokkal. Potroha fehéres, a légzőnyílásoknál apró feketés pontokkal, a hasoldal egyszínű. Lábai barnák, fehéresszürke hosszanti vonalakkal. Az elülső szárny selyemfényű fehér, rajta fekete pontokból álló, hullámos keresztvonalakkal. A peremen elhelyezkedő pontsornak megfelelően a szárny rojtja is fekete-fehér csíkos. A szárny elülső szegélyén és a keresztvonalak között pirosas, vagy vörösbarna, nagyobb foltokra szakadozott szalagok futnak; a szárny összességében rendkívül tarka benyomást kelt. A hátulsó szárny áttetsző, kékes gyöngyházfényű fehér, szélén zegzugos határú, széles fekete vagy sötétbarna sávval, közepén keskeny, hosszú holdfolttal. Rojtja fehér. A szárnyak fonákja fehér, rajzolata nagyjából megfelel a felszínnek, de az elülső szárny csúcsán nagyobb sötét folt található és a hátsó szárny felső szegélyén is sötétbarna foltsor vonul végig.

A foltok kiterjedtsége változékony.

Petéi gömb alakúak, zöldessárga színűek.

Hernyója fekete-fehér sávos, gyűrűkbe rendeződő narancssárga foltokkal. Szőrzete ritkás. Bábja vörösbarna, potrohán hosszú sörtékkel.

Hasonló fajok

Magyarországon nem él másik, hozzá hasonló faj.

Elterjedése

Afrika és Ázsia trópusi-szubtrópusi vidékein (Ázsiában pl. a Közel-Keleten, Közép-Ázsiában, Indokínában) őshonos. Európában a Mediterráneum déli peremén (Dél-Spanyolország, Baleári-szigetek, Szardínia, Korzika, Szicília, Kréta, Ciprus) képes megtelepedni. Nyár elején imágói északra vándorolnak (Skandinávia és az Észak-Baltikum kivételével), egész Európában szétrajzanak és szaporodnak is. A hideg telet azonban nem bírja, minden fejlődési stádiuma elpusztul. Magyarországon ritkán, szórványosan jelenik meg, korábban csak a 20. század első harmadában látták, majd 80 éves kihagyás után az utóbbi évtizedben ismét felbukkant.

Életmódja

Hazájában tengerparti dűnék, száraz sziklalejtők és más meleg, ritkás növényzetű élőhelyek lakója. Vándorlás közben más környezetben is előfordul.

A trópusi vidékeken évente több nemzedéke nő fel, imágóit egész évben látni lehet. Magyarországon június-júliustól jelenhet meg. Hernyója az érdeslevelűek családjába tartozó lágyszárú növények (kígyószisz, borágó, atracél, nefelejcs, kunkor) leveleit eszi. Hernyóként telel át, majd tápnövénye levelei között vagy a talajon bábozódik.

Magyarországon nem védett.