Vér Mátyás
| Vér Mátyás | |
| Született | Wertheimer Manó 1874. november 25. Debrecen |
| Elhunyt | 1955. december 1. (81 évesen) Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető |
Vér Mátyás, született Wertheimer Manó (Debrecen, 1874. november 25.[2] – Budapest, 1955. december 1.)[3] író, szakíró, szerkesztő, ügyvéd.
Élete
[szerkesztés]Wertheimer Izrael és Wertheimer Katalin fia. A Budapesti Tudományegyetemen szerzett jogi doktorátust. Büntetőjoggal foglalkozott, s 1903-ban jelent meg tudományos dolgozata A bűntett alapoka címmel. Ezenkívül ifjúkorától foglalkozott esztétikával és szépirodalommal, s ilyen tárgyú dolgozatai, cikkei és novellái Vér Mátyás írói név alatt jelentek meg a fővárosi napilapokban és német fordításban a Die Zeit című bécsi lapban. 1924-ben Szilágyi Gézával szerkesztője lett a Szivárvány című szépirodalmi lapnak. Halálát agyérelmeszesedés, végelgyengülés okozta.
Felesége Fejér Margit volt, dr. Fejér Márton és Bischitz Henrietta lánya, akivel 1912. október 5-én Budapesten kötött házasságot.[4]
Művei
[szerkesztés]- Pasztellek (elbeszélések, 1909, két kiadást ért meg, német fordításban 1911)
- A sárga ház titka (elbeszélések, 1911)
- Anatole Francé (tanulmány, 1914)
- Az árnyék (regény, 1917, 2. kiadás: 1918)
- A kastély gazdát cserél (egyfelvonásos)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. június 1.)
- ↑ Születési bejegyzése a debreceni izraelita hitközség születési akv. 177/1874. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 7.)
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. XIII. ker. állami halotti akv. 1289/1955. folyószáma alatt.
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 486/1912. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 7.)
Források
[szerkesztés]- Magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1963–1965.
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 946. o. Online elérés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.