Vécsi Szövetség

A Vécsi Szövetség egy erdélyi református lelkészekből álló belmissziói lelkületű csoportosulás volt, amely a trianoni döntést követően a kisebbségi sorba került erdélyi reformátusság lelki ébredését és épülését tűzte ki céljául. Nem tévesztendő össze a Helikon írócsoportjának 1926-től szervezett marosvécsi találkozóival.

Története

A Vécsi Szövetség első konferenciáját 1921. augusztus 9–14. között tartotta Marosvécsen. 12 református lelkipásztor kapott meghívást, de csak 9-en tudtak részt venni (ez a kilenc személy szerepel a szövetség 1921-es tablóján is: Csiky István, Gönczy Lajos, Hegyi András, Kósa Mihály, Makkai Sándor, Mátyás Ernő, Tavaszy Sándor, Torró Miklós, Zoltáni Pál). A szövetség az egyház lelki megújítására törekedett, tagjai olyan külföldön tanult erdélyi református lelkészek voltak, akik felismerték, hogy az egyház legfontosabb feladata az igehirdetés, döntő tisztsége a lelkipásztorság.

Célkitűzései és programja

A Vécsi Szövetség alapkövetelményei között szerepelt:

az egymás előtti őszinte helyzetkép-adás, elsősorban önmaguk, gyülekezetük, munkakörülményeik állapotáról,
az egymásért való kölcsönös imádság,
tényleges segítő munka valamelyik tagtársuk számára,
közegyházi ügyekben, elvi kérésekben közösen kialakított álláspont képviselete,
az erdélyi református anyaszentegyház evangéliumi, öntudatos kálvinista szellemben történő áthatása.

A szövetség később bővítette a taglétszámát, tagjai lehettek a Lelkész Egyesület tagjai is, azonban testületileg nem lépett be más szövetségekbe vagy egyesületekbe. A Vécsi Szövetség alapelve volt a bibliai megalapozottságú, imádságos életvitel és szolgálat, a komoly tudományos képzettség, egyaránt fontosnak tartotta az önképzést és továbbképzést, a tudományos és a gyakorlati érvek összhangját. Fontosnak tartották a lelkipásztori hivatástudat megerősítését, azt vallva, hogy a magyar református nép lelkét Jézus Krisztusnak csakis a lelkipásztor tiszta, evangéliumi hite és élete nyerheti meg.

Célkitűzéseik között szerepelt az egyházi, evangéliumi szellemű iratterjesztés ügyének fellendítése is. Újraindították az Út című lapot, újszövetségi gyakorlati kommentárt terveztek.

A Vécsi Szövetség programjában szerepelt:

egységes gyülekezeti munkatervek kidolgozása,
missziói munkaprogramokat összeállítása,
az ifjúság lelkigondozása – védnökségük alatt jött létre az IKE,
az egyházfegyelem helyreállítását, elsősorban magukon, ki-ki a saját gyülekezetében,
presbiteri és konfirmációi káté szerkesztése
lelkészi és presbiteri konferenciák megtartását, református nagyhetek szervezése

A konferenciák visszatérő témái:

a résztvevőknek a hivatalos egyházhoz és más egyesületekhez fűződő viszonya,
a szabad evangéliumi mozgalmakkal való együttműködés kérdései,
az egyéni keresztyén életvitel,
milyen a viszonyuk a teológiai tudományokkal,
belmissziói lehetőségek és számadás arról, hogy hogyan nyerhető meg az erdélyi magyar nemzet Krisztusnak

Hivatalos egyház kontra Vécsi Szövetség

A Vécsi Szövetség a lelki megújulás óhaja mellett egy új típusú egyházi kormányzást is szeretett volna, emiatt az 1930-as években nyílt ellentét alakult ki a szövetség és az egyházi vezetőség között. Nagy Károly püspök szolgálatát követően 1926-ban a szövetség kötelékéből került ki az új erdélyi református püspök Makkai Sándor személyében. Makkai és a szövetség között a kapcsolat hamar elhidegült. Ez utóbbi egyfajta kontrollcsoportként gyakran kritizálta Makkai püspöki túlkapásait. Az iratterjesztés központosításával az Út iratterjesztését a megszűnés fenyegette. Makkai Sándor püspöki programja a belmisszió fellendülését szolgálta, a szövetség tagjai attól féltek, hogy lélek nélkülivé teszi a hivatalos egyház a szövetség programját.

Szóba került a Vécsi Szövetség átszervezése, egyházkerületi egyesületté való kiterjesztése. Végül ez nem valósult meg, helyette 1936 őszén létrehozták a Lelkészértekezletet, amelynek titkára László Dezső lett. A Vécsi Szövetség 1936. július 16-ig tartotta rendszeres összejöveteleit, Vásárhelyi János püspöksége alatt azonban már csak formálisan létezett.

Jelentősége

A Vécsi Szövetség egyik jelentősége, hogy sarkallta a az egyházi közgondolkodás megtisztulását. Létrejöttével hangsúly került a teológiai igényességre is. Az 1920 utáni évtizedek erdélyi egyházi közéletnek a kiemelkedő személyiségei döntő többségben ebből a körből kerültek ki. A szövetség egyik nagy erénye, hogy a problémafelvetések és a helyzetkép felvázolása mellett megtalálta a megoldáshoz vezető gyakorlati utat és konkrét lépéseket tett efelé.

Mai kontextusban nézve ez a barátság egyben volt prevenció, motiváció, kohéziós erő. Építő módon kritizált, egyszerre segítette elő a közösséget és a párbeszédet, azaz a communiót és a kommunikációt.

Források

Barabási Endre: Vécsi szövetség. In: Református Szemle, 2001. 142–144.
Fekete Károly: A Vécsi Szövetség. Lelkipásztorok barátsága az elidegenedés sodrásában. In: Fekete Károly: Tudománnyal és a hit pajzsával. Válogatott Makkai-tanulmányok. Az Erdélyi Református Egyházkerület kiadása, Kvár, 2008, 22–30.
Nagy Géza: Tizenöt év a Lelki Egyház szolgálatban. In: Nagy Géza: Akik kősziklára építettek. Kolozsvár, 1937. 221–241.
Makkai Sándor: Járosi Andor erdélyisége. In: Lelkipásztor, 1949. 462–463.