Váry Gellért

Váry Gellért
Pollák Soma (Vác) felvétele (1880 körül)
Életrajzi adatok
Születési név	Meister Sándor
Cím	piarista
Született	1843. február 3. Csongrád
Nemzetiség	magyar
Elhunyt	1929. február 16. (86 évesen) Nyitra
Sírhely	Nyitra, régi városi temető
Munkássága
Vallás	keresztény
Felekezet	római katolikus
Hivatal	novíciusmester (Vác)
Hivatali idő	1878–1891
Elődje	Való József
Utódja	Farkas József
Hivatal	generális asszisztens
Hivatali idő	1904–1912
Elődje	—
Utódja	Wagner Antal
A Wikimédia Commons tartalmaz Váry Gellért témájú médiaállományokat.

Váry Gellért (Meister Sándor) (Csongrád, 1843. február 3. – Nyitra, 1929. február 16.) piarista szerzetes, novíciusmester, rendje generális asszisztense Rómában.

Élete

A gimnázium hat osztályát elvégezvén, 1858. szeptember 22-én a kegyesrendbe lépett. Tanulmányai és a tanári vizsgálat befejezése után 1862-től a tanári pályán működött. Ezen évben Meister családi nevét Váryra változtatta. Tanított 1863-ig Szegeden, Vácon, Pesten 1864-66-ban, Kecskeméten 1866-tól 1873-ig, Vácon 1873-tól 1892-ig; ez utóbbi helyen az újoncnövendékek mestere volt; az 1891-92. iskolai évben mint rendi kormányzó Nyitrára került.

Miután 1904-ben a Magyar Kegyestanítórend újból egyesült a rend többi részével (amelytől II. József intézkedése nyomán, 1781-ben szakadt el), őt küldték ki Rómába, hogy a rend egyetemes kormányzótanácsának tagjaként magyar és közép-európai ügyekkel foglalkozó kormánytanácsos (assisztens generális) legyen. A magyar és olasz piaristák szerzetesi fegyelme és életmódja közötti nagy különbségek miatt rendkívüli diplomáciai érzéket kívánó hivatalát 1912-ig látta el. Nyugalmazott tanárként a nyitrai rendházba költözött, és élete végéig ott élt, azután is, hogy a várost 1918-ban Csehszlovákiához csatolták.

Sírhelye

A nyitrai városi temetőben nyugszik.

Írásai

Cikkei a Tanügyi Füzetekben (I. 1867. Tanuljunk-e görögül?), a Kecskeméti Lapokban (1873.. 7-9. sz. A szláv irodalom legrégibb emlékei), a Figyelőben (1876. Nemzetség és irodalom, 1877. Hazai irodalmunk klassikai elemei); az Uj Időkben (1876. A görögök szellemi utóélete); a Délibábban (1877. A bizánti műveltség szelleme, 1878. Három nagy költemény, műveltségtörténeti trilogia). a Magyar Koronában (1877. 88-102. sz. A Homeros-korabeli műveltség, 1878. 2-7. sz. A magyarság irodalmi fejlődése, 183-193. sz. A biblia és a klasszikusok).

Művei

• 1874 A kísértet. Írta Ivan Szergejevics Turgenyev (Turgeneff István; ford). Vác
• 1877 Huszonöt év a kegyesrend irodalmi életéből 1850–1875. Vác (ism. Irod. Szemle 7. sz.)
• 1879 Rajzolatok a görög műveltség világából. Vác
• 1879 A görög műveltség története. Vác
• 1881 A magyar műveltség képei. Vác (különnyomat a váczi főgymnasium Értesítőjéből)
• 1882 Árvalányhaj. Gyűjtemény a kegyesrendi költők műveiből. Mayer Ny., Vác
• 1883 Kalazanti Szent József, a kegyes tanítórend alapítója. Vác
• 1884 Az irodalom bölcselete. Vác

A Kisfaludy Társaságnál kéziratban maradtak fordításai: Caesar Cantu - Az olasz irodalom története és Demogeot: A francia irodalom története

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.  
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

További információk

• Mátrai János: A 100 éves Váry Gellért - Emlékbeszéd. Váci Hirlap 56/15, 1-2 (1942. február 21.)
• Mátrai János: Váry Gellért. Emlékbeszéd; s.n., Bp., 1942
• Léh István: Catalogus Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum 1666-1997. Léhl István adatgyűjtését sajtó alá rend. és kieg. Koltai András. Bp., Magyar Piarista Tartományfőnökség, 1998
• Péterné Fehér Mária–Szabó Tamás–Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, Kecskeméti Lapok Kft.–Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1992
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967–1969
• Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993–
• A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893–1904
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994