Városháza (Kiskunfélegyháza)

Városháza (Kiskunfélegyháza)
Kossuth Lajos utca és az 5-ös főút sarka
Település	Kiskunfélegyháza
Cím	Kossuth Lajos utca 1.
Építési adatok
Építés éve	1909–1911
Megnyitás	1911. október 16.
Rekonstrukciók évei	1965, 2008–2009
Építési stílus	szecessziós építészet
Felhasznált anyagok	tégla, vasbeton, műkő, pirogránit
Védettség	műemléki védelem
Tervező	Vas József, Morbitzer Nándor
Kivitelező	Merbl Arnold
Hasznosítása
Felhasználási terület	városháza
Tulajdonos	Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata
Alapadatok
Torony magassága	47 m
Alaprajz	U alakú
Egyéb jellemzők
Emeletek száma	2
Liftek száma	1
Elhelyezkedése
Városháza (Kiskunfélegyháza) Pozíció Kiskunfélegyháza térképén
é. sz. 46° 42′ 43″, k. h. 19° 50′ 56″46.711944444444, 19.848888888889
A Wikimédia Commons tartalmaz Városháza (Kiskunfélegyháza) témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A kiskunfélegyházi városháza városi közigazgatási épület, amelyet 1909 és 1911 között építettek szecessziós stílusban Vas József és Morbitzer Nándor tervei alapján, a régi városháza helyére.

Története

Az építés kérdése először 1902-ben vetődött fel, mivel a városi közigazgatás nem fért el az épületben, a 200 fős képviselőtestület például nem tudott leülni a díszteremben. Az építésre 1903 decemberében tervpályázatot írtak ki, amelyen tizenkét építész vett részt. A pályaműveket Lechner Ödön és Pecz Samu bírálták el, de egyiket sem ítélték kivitelezhetőnek. A város ezért másodszorra is tervpályázatot írt ki, amely ismét sikertelen volt, de a város kiválasztotta Vas József tervét, s megkérték az építészt a részletes tervek kidolgozására. Vas a terveket többször átdolgozta, mire a város végleges döntése az építkezés elrendeléséről 1908 novemberében megtörtént. 1909-ben nyilvános pályázat útján Merbl Arnold temesvári vállalkozó kapta a megbízást a kivitelre. Merbl helyi alvállalkozókkal szerződve 1911-re fejezte be az építkezést.

1910 januárjában Vas József hirtelen elhunyt. Az építkezést rokona és vállalkozótársa, Morbitzer Nándor vette át, aki módosított a terveken. Új tornyot tervezett, s az épület ornamentikáján, a közgyűlési terem díszein is változtatott. Az avatóünnepséget 1911. október 16-án tartották meg.

Leírása

A délkeleti sarkán toronnyal ellátott, kétemeletes, reprezentatív épület attikáját és oromzatait Zsolnay kerámia díszíti. A Szent János térre néző oromzaton látható a város címere is. Az épület dísztermét és a díszterembe felvezető lépcsőt stukkóból készült, gazdag növényi ornamentika díszíti.

A földszinten, a bejárati csarnokban két fekete márvány emléktábla látható, amelyek a város nevezetes dátumait tartalmazzák, illetve a végrendeletével a városra jelentős összeget hagyományozó özv. Kalmár Józsefnének állít emléket. Ez utóbbit a kommunista diktatúra alatt a falba befordították, az 1990-es évek elején állították ünnepélyesen helyre.

A díszteremben látható Kossuth Lajos és Holló Lajos nagyméretű állóalakos portréja.

Napjainkban

Az épületben a mai napig a Kiskunfélegyházi Polgármesteri Hivatal működik. Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata testületének üléseit a díszteremben tartják, ahol házasságkötések is történnek.

Galéria

• 
  A városháza légi felvételen
• 
  Az épület oromzata, részlet
• 
  A Városháza 1970-ben
• 
  Toronyóra
• 
  Városháza lépcsőházának dísze
• 
  Szent János térről
• 
  Főbejárat az utcáról
• 
  Petőfi térről

Források

• Iványosi-Szabó Tibor (szerk.): Olvasókönyv Kiskunfélegyháza történetéhez, Kecskemét, 1984.
• Mészáros Márta: Félegyháza anno…, Kiskunfélegyháza, 2009.
• Gerle János – Bagyinszky Zoltán: Alföldi szecesszió, h. n., 2008.
• Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete, Bp., 1990.
• Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Kiskunfélegyháza helyismereti könyve, Kiskunfélegyháza, 1998 (2. kiad. 1999)
• Urbán Miklósné: Nevezetes épületek, emlékművek, emléktáblák, egyéb emlékművek Kiskunfélegyházán, Kiskunfélegyháza, 2005.
• Brunner Attila: A kiskunfélegyházi városháza építésének, stílusának és recepciójának néhány kérdése. In: Első Század. Tudományos Folyóirat 2013/tavasz Online elérés: 2014. február 2.