Várnay Marianne
Várnay Marianne | |
Várnay Marianne portréja 1938-ból, ismeretlen fényképész műve. Forrás: Az Est, 1938.02.06. | |
Született | Sternberg Mariánna 1898. január 24.[1] Budapest |
Elhunyt | 1944. június (46 évesen)[2] auschwitzi koncentrációs tábor[2] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Szülei | Várnay Ilona Sternberg Dávid Dezső |
Foglalkozása | építész |
Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1924, építészet) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Várnay Marianne témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Várnay Marianne, születési nevén Sternberg Mariánna (Budapest, 1898. január 24. – Auschwitz, 1944. augusztus 15. után) magyar építész, építészeti író, az első, a Budapesti Műszaki Egyetemen diplomázott építésznő.[3]
Élete és munkássága
[szerkesztés]1898. január 24-én született Sternberg Mariánna néven Budapesten, asszimilálódott zsidó családban.[4] Édesapja Sternberg Dávid Dezső (1866–1936)[5] hangszergyáros, édesanyja a szegedi születésű Várnay Ilona (1874–1944). Születési neve 1928-ban változott meg, amikor nagybátyja, Várnay Dezső nyomdász testvérével, az 1899-ben született Erzsébettel együtt hivatalosan is örökbe fogadta.[6]
Várnay Marianne a Magyar Királyi Felsőbb Leányiskolába, illetve Fodor Ernő Zeneiskolájába járt, majd az 1913–1914-es tanévben beiratkozott az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola előkészítő osztályába, amit azonban nem fejezett be.[7] 1916 szeptemberében érettségizett a Barcsay utcai főgimnáziumban.[8]
Mivel ebben az időben női hallgatókat nem vettek fel a Műegyetem építészkarára, Várnay a jogszabályoknak megfelelő utat követte: bölcsészkarra jelentkezett, majd rendkívüli hallgatóként áthallgatott a Műegyetemre. 1918-ban rövid időre az összes világi egyetem megnyílt a nők előtt, tíz korábbi rendkívüli nőhallgató iratkozhatott be az 1918–1919-es tanév II. félévére a Műegyetemen. Közülük hárman szereztek diplomát.[9] Czakó Adolf rektor nyílt ellenszenvének dacára Várnay 1922-ben sikerrel szigorlatozott, 1924-ben pedig mérnöki oklevelet kapott a műegyetemen. Ő lett az első nő, aki Budapesten építészmérnöki diplomát szerzett.
1924 őszén Várnay külföldre utazott tapasztalatot szerezni.[10] Először Párizsban próbálkozott, Le Corbusier irodájában, majd Prágában keresett munkát, ahol két hónapig a csehszlovák építészet központi alakjának számító Josef Gočár irodájában dolgozott a cseh főváros, valamint Hradec Králové rendezési tervein. Innen hívta át saját irodájába Kamil Roškot, akit kifejezetten a nőként szerzett élettapasztalata érdekelt. 1925. február 20-án a Magyar Mérnök- és Építész Egylet tagjainak sorába választották, majd 1929-ben felvette a Budapesti Mérnöki Kamara is. Még ebben az évben Sternberg Marianne a mérnöki nyilvántartásban is Várnay-ra változtatta nevét.
Várnay első, részletesebben ismert és komoly sikert arató hazai terve Győr 1929-es rendezési pályázatára készült, ahol „100 év múlva” jeligével ezer pengős megvételt kapott. A siker visszhangja minden bizonnyal segítette Várnay-t abban, hogy szerepet kapjon a következő év szeptemberében Budapesten rendezett XII. Nemzetközi Építész Kongresszus előkészítésében. A 11 fős rendezői bizottság[11] tagjaként – Bierbauer Virgil vezetésével – a kongresszust kísérő kiállítás, Magyarország addigi legjelentősebb nemzetközi seregszemléjének megvalósításán dolgozott.[12] Várnay emellett maga is kiállított, a 35 kortárs magyar építész egyikeként és egyetlen nőként: munkáit négy képen mutatta be, amelyek a kísérő katalógusban is szerepelnek.[13]
A következő években több pályázaton indult, munkáit szakmai kiállításokon mutatta be, és egyre gyakrabban előadásokat is tartott.[14] 1934 körül Szegedre költözött, a Kárász utcai Várnay-házba. Várnay egyetlen megvalósult építészeti munkája ismert: a szegedi Anna-forrásház, amely a város gyógyvízzé minősített hőforrásának kútépülete volt.[15] A pavilon építésére egy helyi vállalkozó kapott felhatalmazást a várostól, a gyógyvíz 25 évig tartó palackozási jogának fejében. A tervezésre Várnay 1936-ban kapott megbízást, a következő évben pedig fel is épült a pavilon, amelyet az 1960-as években bontottak le.
1938 februárjában megnyerte a szegedi Zenepalota tervezésére kiírt pályázatot, a második helyezett Berniczky József és a harmadik helyre rangsorolt Ottovay István előtt.[16] Ez karrierjének nyilvános csúcspontja: egy megérdemelt pályázati győzelem, saját városában, ahol addigra köztiszteletben állt.
Várnay Marianne-t édesanyjával és nevelőapjával együtt 1944. június végén deportálták Szegedről. Augusztus 15-én érkeztek meg az auschwitzi koncentrációs táborba. Várnay Marianne halálának pontos dátuma ismeretlen.
Szakírói tevékenysége
[szerkesztés]Munkásságának legjelentősebb aspektusát az építészeti íróként és előadóként kifejtett tevékenysége jelenti.[17] A magyar szakmában elsőként próbálta definiálni az „építésznő” új fogalmát. A húszas évek végétől felvállalta a lakás, az otthon tervezésének szakértői szerepét. Írásaiban, valamint interjúiban is amellett érvel, hogy a lakásnak alkalmazkodnia kell kora és használói elvárásaihoz. Az építés és a lakhatás körülményei írásaiban összekapcsolódnak; jellemző, hogy 1932. május 21-én a budapesti „Hogyan építsünk?” kiállítás kísérőprogramjainak részeként ő is előadást tartott, „A lakóház, mint a háziasszony munkahelye” címmel.
Szegeden belépett az Egyetemet és Főiskolát Végzett Nők Egyesületének szegedi osztályába, ahol 1937. január 29-én előadást is tartott „Ház – lakás – élet” címmel.[18] Vélhetően erre az előadásra épített az Egyesület országos lapja, a Magyar Női Szemle hasábjain megjelent írása: „A modern lakóház és a nő.”[19] Hasonló gondolatokat fogalmaz meg a német nyelvű Pester Lloyd folyóiratban 1938. április 17-én megjelent írásában is. A cikk címe: „Der Baumeister als Psychologe”, azaz az Építész mint pszichológus, még inkább hangsúlyozza korábbi mondanivalóját: az értelem mellett az érzelem is az építész terepe.[20]
Idézetek
[szerkesztés]„…a család, a gyermek világának sokrétű szükségletét a végső finomságig senki se érezheti át jobban, mint a nőépítész, ki háziasszony létére a saját kárán tapasztalta, hogy mennyi felesleges munkát és kellemetlenséget jelent a helytelen beosztású alaprajz.”[21]
„Abból kell kiindulnunk, hogy a lakás mindenekelőtt arra való, hogy benne éljünk. (…) Lakni más, mint egyszerűen fedél alatt lenni. Jól lakni azt is jelenti, hogy minél kevesebb erő- és időpocsékolással, súrlódás nélkül bonyolíthassuk le mindennapi életünket és elégítsük ki életünk sokféle követelményeit: mint az alvás, evés, higiéne, munka, üdülés.”[22]
„A mai építészet már nemcsak „megfagyott muzsika”, ahogy akkor nevezték, amikor a külső forma, a szépség volt a lényeges, hanem „megfagyott gondolat” is.”[23]
„Manapság a tudományos kutatás és géptechnika előrehaladásának közepette, már kevesebb a veszély arra az egyoldalú beállításra, hogy a lakást mint érzelmi, vagy műtárgyat fogják fel. Ma-holnap inkább talán az értelem, a technika, a konstrukció egyeduralmától és egyoldalúságától kell tartani. Pedig a lélek és a szív kikapcsolásával az emberit öljük ki.”[24]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2024. december 31.)
- ↑ a b Holocaust Survivors and Victims Database. (Hozzáférés: 2024. december 31.)
- ↑ Kovács Dániel: Ki az első magyar építésznő? (magyar nyelven) (html). Építészfórum, 2023. március 13. (Hozzáférés: 2024. december 31.)
- ↑ A VIII. kerület anyakönyvében szerepel a születéséről szóló bejegyzés, 1898. január 24-éről. Az utóneve az anyakönyvet leszámítva minden további forrásban a „Marianne” formában szerepel, és maga az építész is így használta.
- ↑ Bajnai Klára – Borsos Tibor – Simon Géza Gábor – Török Róbert: A Sternberg császári és királyi udvari hangszergyár története és gramofonlemezeinek diszkográfiája, JOKA, 2017.
- ↑ Az ezt követő egy-két évben még helyenként a Várnay-Sternberg formát használta, de a harmincas évek közepétől már következetesen a Várnay-nál maradt.
- ↑ Czakó Elemér (szerk.): Az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola Évkönyve MCMXIII-MCMXIV. Budapest, 1914. 7. o.
- ↑ Dr. Acsay István: A budapesti VII. kerületi Barcsay-utcai Magy. Kir. Állami Főgimnázium harminchatodik értesítője az 1916-1917. iskolai tanévről. Budapest, 1917. 25. o.
- ↑ A mérnöki osztályon Pécsi Eszter 1920-ban, az építészi osztályon Várnay Marianne 1924-ben, a gépészmérnöki osztályon Mahrer Vilma 1925-ben.
- ↑ Dr. Bródy Dániel: Az első magyar nőépítész. Beszélgetés Várnay Mariannal. Ujság, 1929. október 20. 4. o.
- ↑ A bizottság tagjai: Kismarty-Lechner Jenő, Ilves Paula, Várnay Marianne, Szivessy Tibor, Thomas Antal, Králik László, Pécsi László, Árkay Bertalan, Lauber László, Botfa József és Virágh Pál voltak.
- ↑ Dr. ing. Bierbauer Virgil: A nemzetközi építészeti kiállítás Budapesten. Magyar Művészet 1930/8.
- ↑ Architectura. XII. Nemzetközi Építészkongresszus és Építészeti Tervkiállítás. Budapest, 1930. 86. o.
- ↑ Kovács, Dániel: Dismantling and re-creating a nonexistent archive. In the quest for Várnay Marianne, a first among Hungarian woman architects. 2024, ICAG 2023 - VI International Conference on Architecture and Gender. Valencia, 3-6 October 2023. Proceedings book. 1099-1118. o. Url: [1] (letöltés dátuma: 2024. december 31.).
- ↑ Számos forrás Várnay-nak tulajdonítja a szegedi OTI-székház épületét, de ennek szerzőiségét cáfolták. Ld: Kovács Dániel: Egy kedvetlen cáfolat: miért nem Várnay Marianne munkája a szegedi OTI-palota? (magyar nyelven) (html). Építészfórum, 2023. augusztus 2. (Hozzáférés: 2024. december 31.)
- ↑ Az Est, 1938. február 16. 4. o.
- ↑ Kovács, Dániel: Dismantling and re-creating a nonexistent archive. In the quest for Várnay Marianne, a first among Hungarian woman architects. 2024, ICAG 2023 - VI International Conference on Architecture and Gender. Valencia, 3-6 October 2023. Proceedings book. 1099-1118. o. Url: [2] (letöltés dátuma: 2024. december 31.).
- ↑ Délmagyarország, 1937. január 30. 5. o.
- ↑ Várnay Marianne: A modern lakóház és a nő. In: Magyar Női Szemle III/3. (1937. március), 1-7. o.
- ↑ Várnay Marianne: Der Baumeister als Psychologe. Pester Lloyd, 1938. április 17. 39-40. o.
- ↑ Várnay-Sternberg Marianne: Ha az otthont a nő építi, In: Pünkösti Andor (szerk.): Mindent tudok – Az Újság könyve 8. 1929. 111-115. o.
- ↑ Várnay Marianne: A modern lakóház és a nő. In: Magyar Női Szemle III/3. (1937. március), 1-7. o.
- ↑ Várnay 1937. 2. o.
- ↑ Várnay 1937. 6. o.
Források
[szerkesztés]- Magyar asszonyok lexikona. Összeállított, előszóval és történelmi résszel ellátta Bozzay Margit. Budapest, 1931. elektronikus elérhetőség: Magyar Elektronikus Könyvtár
- Dr. Bródy Dániel (1929. október 20.). „Az első magyar nőépítész. Beszélgetés Várnay Mariannal”. Ujság 5 (239), 4. o. (Hozzáférés: 2024. december 30.)
- Gottdank Tibor: Első női építészünk, Várnay Marianne (magyar nyelven) (html). Építészfórum, 2021. december 19. (Hozzáférés: 2024. december 31.)
- Juhász Réka: Már 100 éve nem leány-álom - Várnay Marianne, az első női építészhallgató (magyar nyelven) (html). Lechner Tudásközpont, 2019 (Hozzáférés: 2024. december 31.)
- Kovács, Dániel: Dismantling and re-creating a nonexistent archive. In the quest for Várnay Marianne, a first among Hungarian woman architects. 2024, ICAG 2023 - VI International Conference on Architecture and Gender. Valencia, 3-6 October 2023. Proceedings book. 1099-1118. o. Url: [3] (letöltés dátuma: 2024. december 31.)
- Kovács Dániel: Egy kedvetlen cáfolat: miért nem Várnay Marianne munkája a szegedi OTI-palota? (magyar nyelven) (html). Építészfórum, 2023. augusztus 2. (Hozzáférés: 2024. december 31.)
- Kovács Dániel: Ki az első magyar építésznő? (magyar nyelven) (html). Építészfórum, 2023. március 13. (Hozzáférés: 2024. december 31.)
- Prakfalvi Endre – Ritoók Pál: „Építésznő van néhány" – Építésznők a két világháború közötti Magyarországon, In: „És az oszlopok tetején liliomok formáltattak vala" – Tanulmányok Bibó István 70. születésnapjára, CentrArt, 2011. 297-302. o. Url: [4] (Hozzáférés: 2024. december 31.)