Ugrás a tartalomhoz

Várady János (országgyűlési képviselő)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Várady János
Síremléke a lévai temetőben
Síremléke a lévai temetőben
Született1818. április 28.
Cseke
Meghalt1872. október 18. (54 évesen)
Léva
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Iskoláipesti egyetem
Civilbenügyvéd, országgyűlési képviselő

Nagyszelezsényi és dicskei Várady János (Cseke, 1818. április 28.Léva, 1872. október 18.) 48-as honvéd, később alezredes, ügyvéd, országgyűlési képviselő.

Élete

[szerkesztés]

Várady János földbirtokos, megyei táblabíró és Ordódy Teréz fia. A pesti egyetemen szerzett jogi diplomát és ügyvédként tevékenykedett. Felesége 1850-től zalakapolcsi Domonkos Karolina (meghalt 1886-ban Komáromban).

1848. augusztus 15-én beállt Mieczysław Woroniecki herceg önkéntes vadászcsapatába, mellyel részt vett a délvidéki harcokban. 1848. szeptember 28-tól hadnagy, október 12-től főhadnagy a Zomborban szervezett 34. honvédzászlóaljnál. 1848. november 28-tól százados alakulatánál[1] a délvidéki hadszíntéren, 1849. januárjától a felső-tiszai hadtestben. Végig küzdötte a téli és a tavaszi hadjáratot. A váci csata (április 10.) után kitüntetik a katonai érdemjel 3. osztályával (április 18.). Április végétől alakulatának parancsnoka. E beosztásában május 15-től őrnagy, továbbra is az I. hadtestben, a világosi fegyverletételig.

Aradon hadbíróság, majd sorozó bizottság elé állították, végül elbocsátották. A kiegyezésig birtokán gazdálkodott, illetve ügyvédként dolgozott Léván. A passzív ellenállás egyik szervezője. 1859-ben Botka Tivadarral újraalapították a Lévai Casinót, melynek első elnöke lett. 1865-ben Mácsai Lukáccsal létrehozták Léva első pénzintézetét, a Lévai Takarékpénztárat. 1867-től a Bars megyei Honvédegylet tagja, 1867-1872 között Léva országgyűlési képviselője.

Aktívan részt vállalt a kiegyezés utáni Magyar Királyi Honvédség megszervezésében. Ő volt az új hadsereg első kinevezett törzstisztje. 1869-től őrnagy, majd 1870-től alezredes volt.

A lévai római katolikus temetőben katonai tiszteletadás mellett temették el. Nyughelye védett sírhely volt, 1999 után azonban síremléke eltűnt.

Emléke

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  1. Közlöny 1848/173 (1848. november 30.)