Vámos Endre
| Vámos Endre | |
| Született | 1921. június 20. Budapest[1] |
| Elhunyt | 1987. augusztus 18. (66 évesen) Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1945) |
Vámos Endre (Budapest, 1921. június 20. – Budapest, 1987. augusztus 4.[2]) magyar kémikus, egyetemi tanár. A kémiai tudományok kandidátusa (1958).
Életpályája
[szerkesztés]1945-ben szerzett vegyész diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1946-ban a Vacuum Oil Company almásfüzitői gyárában laboratóriumvezetőként ásványolaj finomítással foglalkozott. 1947–1949 között Pesten, a Lardoline gyár kutatómérnöke volt. 1949–1964 között a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézetben (MÁFKI) osztályvezető-helyettes, majd 1958-ban a kenőolaj osztály vezetője volt. 1960-ban a Veszprémi Vegyipari Egyetemen műszaki doktori, Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen természettudományi doktori fokozatot szerzett. 1964-ben a Nehézipari Minisztérium fejlesztési főmérnöke lett. 1968-ban a Nagynyomású Kísérleti Intézet, később a Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet alkalmazás-technikai főosztályának vezetője, 1983–1987 között az intézet tudományos tanácsadója volt. 1976-tól a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem címzetes docense, és az Esztergomi Továbbképző Intézet tanára volt.
Tudományszervezői és egyesületi munkásságán kívól igen fontos szakirodalmi munkát fejtett ki, leginkább a gépzsírok és az átmeneti korróziógátló anyagok, valamint a tribológia kutatása területén. Több kitüntetést kapott. Tagja és vezetője volt a Magyar Kémikusok Egyesülete több szakosztályának. A Magyar Tudományos Akadémia Petrokémiai Bizottságának, a Tribológiai Bizottságának és a Kolloidkémiai Bizottságának is tagja volt.
Díjai
[szerkesztés]- Than Károly-emlékérem (1966)[2]
- Pfeifer Ignác-emlékérem (1986)[2]
- Vegyipar Kiváló Dolgozója
- Munka Érdemrend bronz fokozata
- Kiváló Feltaláló aranyérem
- Kiváló Munkáért érdemérem
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. június 17.)
- ↑ a b c Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Magyar tudományos akadémiai almanach az …évre. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943. 77 db. - 1973, 1986, 1991, 1997, 2001.
- Révai új lexikona XVIII. (Tob–Z). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2006. ISBN 963-955-641-6, ISBN 978-963-955-641-6
- Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Szerk. Szluka Emil, Schneider László. Budapest, Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1986.
- Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8