Ugrás a tartalomhoz

Uszinszk

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Uszinszk (Усинск)
Uszinszk címere
Uszinszk címere
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyKomiföld
Rangváros
Városi jogokat kapott1984
Irányítószám169710, 169711, 169712
Körzethívószám82144
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség31 200 fő (2024)
Földrajzi adatok
IdőzónaUTC+03:00
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 65° 59′ 59″, k. h. 57° 32′ 29″65.999772°N 57.541422°EKoordináták: é. sz. 65° 59′ 59″, k. h. 57° 32′ 29″65.999772°N 57.541422°E
Uszinszk (Komiföld)
Uszinszk
Uszinszk
Pozíció Komiföld térképén
Uszinszk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Uszinszk témájú médiaállományokat.

Uszinszk (oroszul: Усинск) város Oroszországban, Komiföldön. Egyike az kőolajbányászatra alapított jelentős városoknak. Neve a folyónévből származik.

Lakossága: 40 827 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[1]

Fekvése

[szerkesztés]

Komiföld északkeleti részén, Sziktivkartól 757 km-re északkeletre, az Urál előhegyeihez közel fekszik, az északi sarkkörtől 90 km-re délre. Az Usza (a Pecsora mellékfolyója) torkolatától keletre, a folyó jobb oldali partja közelében a helyezkedik el.

A Komiföldet átszelő KotlaszVorkuta vasúti fővonal Szinya állomásáról kiinduló vasúti szárnyvonal végpontja.

Története

[szerkesztés]

Hosszan tartó geológiai, geodéziai kutatómunka után a mai Uszinszk vidékén, a Kolva alsó folyásánál lemélyített fúrásból 1962 őszén olaj tört fel. További részletes feltáró munka után 1969-ben döntés született a tyiman–pecsorai hatalmas olajkészletek kiaknázásáról.

A települést 1966-ban alapították. Eredetileg az Usza partján készültek felépíteni, de végül a parttól néhány km-re fekvő, az áradástól biztonságosabbnak tartott, nyáron mocsárral borított területet választották. A munka 1970 tavaszán faházak építésével kezdődött. Öt évvel később adták át rendeltetésének az első négyemeletes panelépületet. Az Uszinszki járás megalapításakor a települést járási székhellyé, 1984-ben pedig várossá nyilvánították.

Népesség

[szerkesztés]
  • 1979-ben 19 513 lakosa volt.
  • 1989-ben 47 219 lakosa volt.
  • 2002-ben 45 358 lakosa volt, melynek 60,5%-a orosz, 11,5%-a ukrán, 8%-a tatár, 5,6%-a komi, 2,8%-a baskír.
  • 2010-ben 41 100 lakosa volt, melynek 65,8%-a orosz, 8,4%-a ukrán, 7,8%-a tatár, 5,7%-a komi, 2,7%-a baskír.

Gazdasága

[szerkesztés]

A térségben három óriás- és több kisebb vállalat folytat olajkitermelést. További vállalatok geológiai feltáró munkával, a kitermelt kőolaj elszállításával, a fúrótornyok és az olajbányászat számára nyújtott különféle szolgáltatással foglalkoznak. A város közelében, a Kolva bal partján olajfinomító épült. Az ország legészakibb fekvésű olajfinomítóját 2011 nyarán helyezték üzembe.

Közlekedés

[szerkesztés]

A Szinyából kiépített szárnyvonal révén a településnek vasúti összeköttetése van Komiföld és az ország távoli városaival. A vasút építését 1974-ben kezdték meg, az Uszán (a város mellett) átívelő 1305 m hosszú vasúti hidat 1979-ben adták át a forgalomnak.[2]

Távolsági autóút azonban nem épült, kiépített közutak csak a környék falvaihoz és az olajfúró objektumokhoz vezetnek. A falvakba menetrendszerű autóbuszjáratok indulnak. A repülőtér 2,5 km hosszú kifutópályája harmad- és negyedosztályú repülőgépek fogadására/indítására alkalmas; 2014-re tervezték korszerűsítését.

Oktatás, kultúra

[szerkesztés]

1998 óta a városban működik az Uhtai Állami Műszaki Egyetem fiókintézménye, ahol az olajágazati vállalatok számára képeznek szakembereket, közgazdászokat, programozó-mérnököket.

A városnak központi kiállítóterme, nemzetiségi kulturális központja és központi kultúrháza van. Utóbbiban kapott helyet a városi helytörténeti múzeum is. A sportolási lehetőségek között fedett uszodája és szintén fedett jégkorongcsarnoka említhető.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 3.)
  2. Sztroityelsztvo mosztov v Komi (orosz nyelven). Leonyid Tomov. [2014. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 3.)

Források

[szerkesztés]