Ugrás a tartalomhoz

Előgerinchúrosok

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Urochordata szócikkből átirányítva)
Előgerinchúrosok
Tengeri tulipán (Pyura spinifera)
Tengeri tulipán (Pyura spinifera)
Vörös zsákállat (Halocynthia papillosa)
Vörös zsákállat (Halocynthia papillosa)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Előgerinchúrosok (Tunicata)
Lamarck 1816[1][2]
Szinonimák
  • Urochordata
Osztályok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Előgerinchúrosok témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Előgerinchúrosok témájú kategóriát.

Az előgerinchúrosok vagy zsákállatok (Tunicata) tengeri állatok, a gerinchúrosok (Chordata) törzsének egyik altörzsét alkotják. Őseikből alakultak ki az evolúció során a mai gerincesek (Vertebrata).

Mintegy 1250 fajuk ismert.

Testfelépítés

[szerkesztés]

A kifejlett állatok testét kívülről szénhidrátokból felépülő zsákszerű burok (héj) borítja, amely együtt nő az állattal. Benne vérerek, vérsejtek találhatók.

Lárvaállapotban testük farki részében belső szilárdító tengelyváz, a gerinchúr található. Ezt duzzadt sejtek sora alkotja, amelytől testük szilárd és rugalmas is lesz egyben. Csak az úgynevezett farkos zsákállatok gerinchúrja marad meg kifejlett korukra, a többi fajnak csak lárvakorában van gerinchúrja.

A zsákállatok bélcsatornájának eleje kitágult, falát nyílások törik át, így légzésre alkalmas kopoltyúbéllé alakult.

Életmód

[szerkesztés]

A farkos zsákállatok igen kis méretűek, néhány milliméteres testük jóval nagyobb zsákban helyezkedik el. Szabadon lebegő életmódot folytatnak, néha óriási tömegekben jelennek meg a tenger mélyebb rétegeiben, ahol a bálnák táplálékként fogyasztják őket. A kifejlett farkos zsákállatok testén két nyílás figyelhető meg. Az egyiken beszívják a vizet, amely tele van apró élőlényekkel és szerves törmelékkel, így szerzik táplálékukat és lélegeznek egyszerre. A megszűrt víz azután a másik nyíláson át a szabadba áramlik. Ivarosan szaporodnak, többségében hímnős állatok.

A jóval nagyobb méretű aszcídiák többnyire helytülő, testük egyik végével az aljzathoz rögzülő zsákállatok. Testük másik végével a tenger felsőbb rétegeiből alászálló szerves törmeléket szűrik ki a vízből. Csak lárva alakjuk úszik szabadon. Váltivarúak, de ivartalanul is szaporodnak.

Idegrendszerük a test háti oldalán, a gerinchúrjuk és az előbél fölött elhelyezkedő, a velőcsőből kialakuló csőidegrendszer. A mozgásirányító cerebrális ganglion fejlődésük során redukálódik,[3] de a felnőtt állat az önálló mozgás nélküli léthez igazodó aggyal rendelkezik.[4] A Thaliacea lárvaállapota redukálódott vagy megszűnt, felnőtt példányai pelágikusak.[5]

Hasi oldalukon található nyílt keringési rendszerük központja a szív.[6] Vérükben a vanádium a környező víznél akár 10 000 000-szor nagyobb mennyiségben is előfordulhat V3+-ként. Ennek stabilitásához a pH-nak 2 alatt kell lennie, ezt kénsavtartalmú vakuólumokkal éri el.[7]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Sanamyan, Karen: Tunicata. WoRMS. World Register of Marine Species, 2013. (Hozzáférés: 2013. április 4.)
  2. Nielsen, C. (2012). „The authorship of higher chordate taxa”. Zoologica Scripta 41 (4), 435–436. o. DOI:10.1111/j.1463-6409.2012.00536.x. 
  3. Dennett, Daniel C.. Consciousness Explained. Little Brown & Co, 177. o. (1991). ISBN 978-0316-18065-8 
  4. Mackie, G. O. (2005). „The nervous system in adult tunicates: current research directions”. Canadian Journal of Zoology 83 (1), 151–183. o. DOI:10.1139/z04-177. 
  5. Dorit, R. L.. Zoology. Saunders College Publishing, 802–804. o. (1991). ISBN 978-0-03-030504-7 
  6. Ruppert, E. E.. Invertebrate Zoology, 7th, Cengage Learning, 940–956. o. (2004). ISBN 978-81-315-0104-7 
  7. Odate, S. (2007). „The role of vanadium in the chemical defense of the solitary tunicate, Phallusia nigra”. Journal of Chemical Ecology 33 (3), 643–654. o. DOI:10.1007/s10886-007-9251-z. PMID 17265174. 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tunicate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]