Óriás-fenyődarázs

Óriás-fenyődarázs
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insect);
Rend:	Hártyásszárnyúak (Hymenoptera);
Alrend:	Növényevő darazsak (Symphyta);
Öregcsalád:	Siricoidea;
Család:	Fadarazsak (Siricidae);
Nem:	Urocerus;
Faj:	U. gigas;
Tudományos név
	Urocerus gigas; (Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Óriás-fenyődarázs témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás-fenyődarázs témájú médiaállományokat és Óriás-fenyődarázs témájú kategóriát.

Az óriás-fenyődarázs (Urocerus gigas) a rovarok (Insecta) osztályába, a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe és a fadarazsak (Siricidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Palearktikus faj, Magyarországon elsősorban a hegyvidékeken találkozhatunk vele. Az óriás-fenyődarázs Európa nagy részén megtalálható.

Megjelenése

Testhossza 12-40 milliméter. A hímek mindig kisebbek, azonkívül nehezebben megfigyelhetők, mivel a nőstényekkel ellentétben a lombkorona középső és felső részében repülnek.

Életmódja

Késő tavasztól októberig repül. Jelenlétükre a fatörzsön gyakran gyantafolyás utal. A rovar a tűlevelű erdők lakója.

Az imágók tűlevelűek nedvével táplálkoznak.^[1]

A lárvák aknaszerű járatokat rágnak a fatestben, miközben a falisztet erősen összepréselik, ezért kártevőnek minősülnek.^[1]

Fontos parazitoidja az óriás-fenyődarázsfürkész.^[1]

Szaporodása

Lárvája fenyőkben, vagy ritkán lombfákban fejlődik ki, 3 év alatt. A tojásrakó nőstény egy Amylostereum areolatum nevű gombát injektál a fába, mely a fát korhasztja, ezzel optimális táplálékforrást biztosít a lárváknak. Egyetlen nőstény egy nyár folyamán akár 1000 petét is lerak.

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c Tartally András (összeáll.): Állatrendszertan gyakorlati segédanyag, DE Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék. (Hozzáférés: 2009. december 29.)^{[halott link]}

Források

Bugwood.org
Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[auto1-1] Tartally András (összeáll.): Állatrendszertan gyakorlati segédanyag, DE Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék. (Hozzáférés: 2009. december 29.)^{[halott link]}

[1]