Urkutites
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Toarci | ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Urkutites témájú kategóriát. |
Az Urkutites a fejlábúak (Cephalopoda) osztályának fosszilis Ammonitida rendjébe, ezen belül a Hildoceratidae családjába tartozó nem, melyet először a magyarországi alsó jura korból írtak le.
Tudnivalók
[szerkesztés]A nemet Géczy Barnabás vezette be a tudományba egy 1967-es tanulmányában.[1] A név a típushelyszínre (Úrkút) utal, a nem típusfaja (Urkutites boeckhi) pedig Böckh János geológus nevét viseli. Az Urkutites-fajok a kora jura kori toarci korszak korai és középső szakaszában éltek, maradványaik Magyarországon és Olaszországban[2] kerültek elő. Ősföldrajzi szempontból az Urkutites a toarci Mediterrán Provincia jellegzetes képviselője. Hazánkban a Bakony és a Gerecse hegység középső toarci Bifrons zónáját képviselő rétegeiből ismert.[3]
Morfológiai jellemzők: evolut, planulált váz, enyhén domború vagy lapított kanyarulatoldal, tricarinált-bisulcált venter a phragmoconuson, tabulált venter a lakókamrán, téglalap vagy trapéz alakú kanyarulatmetszet, sűrű, közepesen erős, páros, többnyire gyengén fejlett köldökperemi csomókból kettéágazó szinuszos bordák. Hildoceratid lobavonal: keskeny ventrális loba (E), ugyanolyan hosszú, valamivel szélesebb, egyszerű oldalloba (L), rövid köldöklobák (U), széles, osztott ventrális nyereg (ES), aszimmetrikusan osztott első oldalnyereg (LS1). Az Urkutitest gyengén fejlett köldökperemi csomók különböztetik meg a Hildaites és a Hildoceras nemek hasonló fajaitól.
A ritka Urkutitest sokáig a sokkal gyakoribb Hildoceras genus szinonimájának tekintették a szakirodalomban,[4] ám a két nem morfológiája eltérő, ezért a Mediterrán Provinciával foglalkozó szerzők érvényes taxonnak fogadják el.[5]
Rendszerezés
[szerkesztés]A nembe az alábbi 2 faj tartozik:
- Urkutites boeckhi Géczy, 1967 - típusfaj
- Urkutites inflatus Géczy, 1967
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ „Géczy Barnabás (1967). Upper Liassic ammonites from Úrkút, Bakony Mountains, Transdanubia, Hungary. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio Geologica 10.”.
- ↑ „Sassaroli, S., Venturi, F. (2015). Occurrence of the Toarcian genus Urkutites Géczy (Ammonitina, Hildoceratinae) in the Apennines (Italy). Hantkeniana 10, Barnabás Géczy Jubilee Volume”.
- ↑ „Géczy, B., Kovács, Z., Szente, I. (2008). Remarks on the Toarcian—Aalenian fossil assemblage of the Kis-Teke Hill, Gerecse Mts (Hungary). Hantkeniana, 6.”.
- ↑ "Howarth, M. K. (2013). Treatise on Invertebrate Paleontology, Part L, Revised, Volume 3B, Chapter 4: Psiloceratoidea, Eoderoceratoidea, Hildoceratoidea."
- ↑ „Lacroix, P. (2011). Les Hildoceratidae du Lias moyen et supérieur des Domaines NW Européen et Téthysien. Une Histoire de Famille. Chirat, St-Just-La-Pendue.”.
Források
[szerkesztés]- S. Sassaroli & F. Venturi Occurence of the Toarcian genus Urkutites Géczy (Ammonitina, Hildoceratinae) in the Apennines (Italy), Hantkeniana 10, 41-54, 2015, Barnabàs Géczy Jubilee Volume
- Venturi, F.: Del genere Urkutites nel „Rosso Ammonitico” umbro-marchigiano. Bollettino di Mineralogia a Paleontologia, 8 (2004)