Ugrás a tartalomhoz

Uperoleia mjobergii

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Uperoleia mjobergii
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Uperoleia
Gray, 1841
Faj: U. mjobergii
Tudományos név
Uperoleia mjobergii
(Andersson, 1913)
Szinonimák

  • Pseudophryne mjöbergii Andersson, 1913
  • Glauertia mjoebergiParker, 1940
  • Uperoleia mjobergiiLynch, 1971

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Uperoleia mjobergii témájú rendszertani információt.

Az Uperoleia mjobergii a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül az Uperoleia nembe tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Nyugat-Ausztrália Kimberley régiójában a Fitzroy folyó alsó szakaszán honos. Elterjedési területének mérete nagyjából 38 400 km².[1][2][3]

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét Eric Georg Mjöberg (1882-1938) svéd zoológus tiszteletére kapta.[4]

Megjelenése

[szerkesztés]

Apró termetű békafaj, testhossza elérheti a 2,5 cm-t.[3] Háta barna, kis barnás-narancssárgás foltokkal, a szemek között, valamint a hát középső és alsó részén különálló, közel szimmetrikus barna foltpárokkal. A karok és a lábak alsó felülete lilás-rózsaszínű. Hasa barnásfehér, a hímek torka sötét árnyalatú. Pupillája csaknem kerek, a szivárványhártya aranyszínű. Az ágyék és a combok hátsó része élénk vörös. Mellső lábának ujjai között nincs úszóhártya, a hátsók egyharmadán van, ujjai végén nincsenek korongok. A parotoid mirigyek és az ágyék közelében lévő mirigyek néha majdnem összeérnek, halványbarna csíkot alkotva az oldalak mentén.[3]

Életmódja

[szerkesztés]

Nyáron és esetleg ősszel, az esős évszakban szaporodik. A petéket egyenként rakja le a vízfelszín alatti növényzetre, tavakban, árkokban és elárasztott füves területeken. Az ebihalak hossza elérheti a 3 cm-t, aranybarna vagy szürkés-arany színűek. Gyakran a víztestek alján tartózkodnak. Nem ismert, hogy mennyi idő alatt fejlődnek békává.[1][3]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja stabil, több természetvédelmi területen is megtalálható.[5]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b AmphibiaWeb
  2. Atlas of Living Australia
  3. a b c d FrogID, Australian Museum
  4. Andersson, 1913 : Results of Dr. E. Mjöbergs Swedish Scientific Expeditions to Australia 1910-13. 4. Batrachians. Kongliga Svenska Vetenskaps Akademiens Handlingar, Stockholm, vol. 52, p. 1-26 (eredeti publikáció).
  5. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. október 28.)

Források

[szerkesztés]