Ugrás a tartalomhoz

Uperoleia micra

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Uperoleia micra
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Uperoleia
Gray, 1841
Faj: U. micra
Tudományos név
Uperoleia micra
Doughty & Roberts, 2008
Szinonimák

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Uperoleia micra témájú rendszertani információt.

Az Uperoleia micra a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül az Uperoleia nembe tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Elterjedési területe Nyugat-Ausztrália állam Kimberley régiójának sok csapadékot kapó északnyugati része a Prince Regent folyótól délre a Walcott Inletig, valamint a Katers-sziget és a Boongaree-sziget.[1][2][3]

Megjelenése

[szerkesztés]

Apró termetű békafaj, testhossza elérheti a 2 cm-t.[3] Háta barna, sötétebb barna foltokkal. Oldalának alsó fele és a fej kékes-szürke. A felső ajak mentén fehér foltok találhatók. Hasa fehér, szürke foltokkal. Pupillája vízszintes elhelyezkedésű, a szivárványhártya aranyszínű. Az ágyék és a combok hátsó része narancsvörös. Mellső lábainak ujjai között nincs úszóhártya, a hátsók enyhén úszóhártyásak, ujjai végén nincsenek korongok.[3]

Életmódja

[szerkesztés]

Nyártól őszig a nedves évszakban szaporodik. Egyes hímek homokkő sziklák nedves hasadékaiból vagy a növényzettel és szivárgókkal borított sziklafalak hasadékaiból és repedéseiből hallatják hangjukat. Másokatat kemény homokkőfelszíneken figyeltek meg, ahol a Triodia növényzet csomói között lassan áramló vízzel teli kis pocsolyák voltak. Hívása hosszú, magas hangú, 3347 Hz-es domináns frekvenciával; a hívás későbbi szakaszában a frekvencia emelkedésével némi moduláció tapasztalható. A szaporodás vízben történik. A peték kicsik és pigmentáltak, szabadon úszó lárvák kelnek ki belőlük.[3][1]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja stabil, több természetvédelmi területen is megtalálható.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]