Ugrás a tartalomhoz

Uperoleia lithomoda

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Uperoleia lithomoda
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Uperoleia
Gray, 1841
Faj: U. lithomoda
Tudományos név
Uperoleia lithomoda
Tyler, Davies & Martin, 1981
Szinonimák

  • Uperoleia lithomoda Tyler, Davies & Martin, 1981
  • Uperoleia variegata Tyler, Davies & Martin, 1981

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Uperoleia lithomoda témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Uperoleia lithomoda témájú kategóriát.

Az Uperoleia lithomoda a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül az Uperoleia nembe tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Elterjedési területe Ausztrália északi része, Nyugat-Ausztrália Kimberley régiójának északi területeitől az Északi terület északi részén át Queensland északkeleti csücskéig húzódik. Elterjedési területének mérete nagyjából 651 100 km².[1][2][3]

Megjelenése

[szerkesztés]
Hasi oldala

Kis termetű békafaj, testhossza elérheti a 3 cm-t.[3] Háta világosbarna vagy sötétbarna színű, halványbarna vagy sötétbarna foltokkal. Feje középvonalán egy halványbarna hosszanti csík húzódik. Fejének oldalsó része halvány kékes-szürke. A karok felső része a vállnál halványsárga vagy barna. Hasát apró fehér pöttyök borítják; a hasa középen világosszürke, a karok és a lábak alsó felszíne közelében halvány rózsaszínű; a hímek torka sötétszürke. Az ágyék és a combok hátsó része vörös-narancsszínű. A karok és a combok alsó felülete halvány rózsaszínű. A pupilla vízszintes elhelyezkedésű, a szivárványhártya aranyszínű. Ujjai között jellemzően nincs vagy alig van úszóhártya, ujjai végén nincsenek korongok. A parotoid mirigyek és az ágyék közelében lévő mirigyek néha majdnem összeérnek, halványbarna csíkot alkotva az oldalak mentén.[3]

Életmódja

[szerkesztés]

Nyáron, az esős évszakban szaporodik. A petéket a nőstény egyenként rakja a növényzetre, a víz felszíne alá, időszakos tavakban. Az ebihalak hossza elérheti a 3 cm-t, fekete színűek, aranyszínű pöttyökkel. Gyakran rejtőzködnek a víztestek sekély szélein. Nem ismert, hogy mennyi idő alatt fejlődnek békává.[3]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja stabil, több természetvédelmi területen is megtalálható.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]