Ugrás a tartalomhoz

Uperoleia laevigata

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Uperoleia laevigata
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Uperoleia
Gray, 1841
Faj: U. laevigata
Tudományos név
Uperoleia laevigata
Keferstein, 1867
Szinonimák

  • Uperoleia marmorata var. laevigata Keferstein, 1867
  • Uperoleia laevigataTyler, Davies & Martin, 1981
  • Hosmeria laevigataWells & Wellington, 1985

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Uperoleia laevigata témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Uperoleia laevigata témájú kategóriát.

Az Uperoleia laevigata a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül az Uperoleia nembe tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Elterjedési területe Ausztrália keleti része, a Queensland állambeli Conondale/Blackall hegyvonulattól egészen Victoria állam keleti feléig. Elterjedési területének mérete nagyjából 442 200 km².[1][2][3]

Megjelenése

[szerkesztés]
Hasi oldala

Kis termetű békafaj, testhossza elérheti a 3 cm-t.[3] Háta sötét- vagy világosbarna, sötétebb foltokkal. Fején egy világos háromszög alakú folt, szemei között pedig egy sötét, vízszintes sáv található. A karok felső része a vállnál halványsárga vagy barna. A hasa halvány rózsaszín-fehér, fehér foltokkal; a hímek torka fekete. Az ágyék és a combok hátsó része élénkpiros. Pupillája csaknem kerek, a szivárványhártya aranyszínű. Ujjai között úszóhártya van, ujjai végén nincsenek korongok. A parotoid mirigyek nagy méretűek és bana színűek.[3]

Életmódja

[szerkesztés]

Az év bármely szakában, eső után szaporodik. A petéket a nőstény egyenként rakja állandó tavakban a vízfelszín alatt. Az ebihalak hossza elérheti a 4,5 cm-t, arany vagy barna színűek, fekete foltokkal. Gyakran a víztestek alján maradnak, és körülbelül három-négy hónapig tart, amíg békává fejlődnek.[3]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja csökkenő tendenciát mutat, több természetvédelmi területen is megtalálható.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]