Ugrás a tartalomhoz

Uperoleia glandulosa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Uperoleia glandulosa
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Uperoleia
Gray, 1841
Faj: U. glandulosa
Tudományos név
Uperoleia glandulosa
Davies, Mahony & Roberts, 1985
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Uperoleia glandulosa témájú rendszertani információt.

Az Uperoleia glandulosa a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül az Uperoleia nembe tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Elterjedési területe Ausztrália Nyugat-Ausztrália államának száraz középső partvidéke a Pilbara régióban. Elterjedési területének mérete nagyjából 11 200 km².[1][2][3]

Megjelenése

[szerkesztés]

Kis termetű békafaj, testhossza elérheti a 3 cm-t.[3] Háta sötétbarna, fekete pettyekkel és foltokkal. Feje közepén néha egy halvány sárgásbarna hosszanti csík húzódik. A hasa fehér, a hímek torka szürke. Az ágyék és a combok hátsó része élénk narancsvörös. Pupillája csaknem kerek, a szivárványhártya aranyszínű. Mellső lábfejének ujjai között nincs úszóhártya, a hátsókon negyedrészt van, ujjai végén nincsenek korongok. A parotoid mirigyek és az ágyék közelében lévő mirigyek néha majdnem összeérnek, halvány sárgásbarna vagy narancssárga csíkot alkotva az oldalak mentén.[3]

Életmódja

[szerkesztés]

Nyáron, az esős évszakban szaporodik. A petéket a nőstény egyenként rakja le a vízfelszín alatti növényzetre időszakos tavakban és árterekben. Az ebihalak hossza elérheti a 4 cm-t, aranyszínűek, fekete foltokkal. Gyakran a víztestek alján maradnak. Nem ismert, hogy mennyi idő alatt fejlődnek békává.[3]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja stabil, több természetvédelmi területen is megtalálható.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]