Ugrás a tartalomhoz

Ukrajna bukaresti nagykövetsége

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ukrajna bukaresti nagykövetsége
Rangjanagykövetség
Küldő országUkrajna
Fogadó országRománia
Alapítva1992. szeptember 24.
VezetőOlekszandr Szerhijovics Bankov (2017. június 23. – 2020. július)[1]
Beosztásaukrán nagykövet Romániában
TelepülésBukarest
Ellenkező képviseletEmbassy of Romania, Kyiv
Elhelyezkedése
Ukrajna bukaresti nagykövetsége (Bukarest)
Ukrajna bukaresti nagykövetsége
Ukrajna bukaresti nagykövetsége
Pozíció Bukarest térképén
é. sz. 44° 27′ 30″, k. h. 26° 05′ 12″44.458243°N 26.086574°EKoordináták: é. sz. 44° 27′ 30″, k. h. 26° 05′ 12″44.458243°N 26.086574°E
Ukrajna bukaresti nagykövetsége weboldala
EmbassyPages.com ID
A Wikimédia Commons tartalmaz Ukrajna bukaresti nagykövetsége témájú médiaállományokat.

Ukrajna bukaresti nagykövetsége (ukránul: Посольство України в Румунії, románul: Ambasada Ucrainei la București) Ukrajna azon diplomáciai misszióinak egyike, mely még az ország szovjetizálása előtt, 1918-ban megnyílt. A mai nagykövetség 1992-ben kezdte meg működését Bukarest diplomatanegyedében, a Bulevardul Aviatorilor 24. szám alatt.

Története

[szerkesztés]

Az első világháború utolsó éveiben Ukrajna próbálta elérni függetlenségét az Orosz Birodalomtól, illetve Szovjet-Oroszországtól, ám a polgárháború éveiben mégis fokozatosan függőségbe került a bolsevik államtól. Ennek ellenére felállt az önálló ukrán Külügyminisztérium, mely megkezdte a diplomáciai hálózat kiépítését. Az akkori struktúra szerint Ukrajnának négy nagykövetsége (Weimari köztársaság, Osztrák–Magyar Monarchia, Oszmán Birodalom, Bulgária), két másodosztályú nagykövetsége (Svájc, Finnország) és két követsége működött, ez utóbbiak közül az egyik Romániában.[2] A misszió első vezetője Vlagyiszlav Daskevics-Gorbackij tábornok volt. A misszió működése időszakában több tárgyalást folytattak az antanttal, de Romániával is Bukovináról és a bolsevikok elleni harc lehetőségeiről is.[3] 1921 novemberére a független Ukrajnáért folytatott harc elbukott, az ország a Szovjetunió részévé vált, önálló külpolitikája megszűnt. A diplomáciai misszió utolsó vezetője, Konstantin (Koszty) Macijevics (Костянтин Андріанович Мацієвич) végül Csehszlovákiába emigrált.[4]

A nagykövetség újranyitására 1992. szeptember 24-én került sor. 2001-ben nyitottak főkonzulátust a bukovinai Szucsávában, ami azonban 2014-ben bezárt. 2006-ban kulturális és információs központ nyílt a bukaresti nagykövetség épületében,[5] 2009. december 18-án pedig megnyílt az Ukrán Kultúra Háza (Casa de Cultură Ucraineană) Temesváron.[6]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ https://www.president.gov.ua/documents/992017-21634
  2. ↑ Цього року виповнюється 100 років від початку Української революції 1917–1921 років – одного із найважливіших і найскладніших періодів в історії українського народу. Ukrajna bukaresti nagykövetsége (ukránul) (2017) (Hozzáférés: 2020. január 18.) arch
  3. ↑ ВЛАСЕНКО В.М – САПСАЙ О.В: СКЛАД І СТРУКТУРА НАДЗВИЧАЙНОЇ ДИПЛОМАТИЧНОЇ МІСІЇ УНР В РУМУНІЇ. (ukránul) Szumi: Szumi Állami Egyetem. 2015. 61. o.  
  4. ↑ Т.Осташко: МАЛИЙ СЛОВНИК ІСТОРІЇ УКРАЇНИ. Книги по історії (Hozzáférés: 2020. január 18.)
  5. ↑ Din istoria Ambasadei. Ukrajna bukaresti nagykövetsége (románul) (Hozzáférés: 2020. január 8.) arch
  6. ↑ Serban F. Cioculescu: România şi Ucraina: gestionarea unei relaţii dificile. Contributors.ro (románul) (2012. november 7.) (Hozzáférés: 2020. január 18.)


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ukrajna_bukaresti_nagykövetsége&oldid=24913502”