Ugrás a tartalomhoz

Ujlaki Antal

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ujlaki Antal
SzületettVorgang Náthán
1867. április 24.
Debrecen
Elhunyt1921. október 7. (54 évesen)
Szeged
Állampolgárságamagyar
HázastársaUprimny Gizella
(h. 1899–1921)
SzüleiUjlaki József
Kohn Fanny
Foglalkozása
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Ujlaki Antal témában.
SablonWikidataSegítség

Ujlaki Antal, 1881-ig Vorgang Náthán[1] (Debrecen, 1867. április 24.[2]Szeged, 1921. október 7.)[3] magyar író, újságíró. 1900 és 1921 között alapítója, s egyben felelős szerkesztője volt a Szegedi Friss Újságnak.

Életpályája

[szerkesztés]

Ujlaki (Vorgang) József (1841–1907)[4] terménykereskedő és Kohn Fanny (1845–1925) fia. Pályáját nyomdászinasként kezdte Debrecenben. 1888-tól Szegeden élt, előbb korrektor volt, majd a Szegedi Napló belső munkatársa. 1900-tól 1921-ig felelős szerkesztője volt a Szegedi Friss Újságnak, amelynek alapítója volt. Álnevei: Csipke, Uriel.

Házastársa Uprimny Gizella volt, Uprimny Lipót és Stern Júlia lánya, akit 1899. augusztus 27-én Budapesten, a Terézvárosban vett nőül.[5]

„A szegedi újságírásnak ez a jellegzetes figurája nyomdászból lett újságíró, „újdondászként" többfelé - így pl. Debrecenben is - dolgozott. Igazi, mély műveltséget soha nem szerzett, íráskészsége sem volt különleges. De gyakorlatban megszerzett szakmai rutinja, szorgalma szinte predesztinálta arra, hogy az alacsony műveltségi szinten mozgó, populáris igények fölismerője és kielégítője legyen. A Szegedi Friss Újság politikai irányultsága így sohasem volt számára lényeges kérdés. A lap - mintája, a budapesti Friss Újság példáját követve - rövid, szenzációként tálalt igénytelen híranyagával hatott. Bevallott célja a tömegtájékoztatás volt...[6]

Párbaja Gárdonyi Gézával

[szerkesztés]

Bár a párbajozás akkor már büntetendő cselekmény volt, Ujlaki 1890-ben számára súlyos sérüléssel végződő párbajt vívott Gárdonyi Gézával, aki ebben az időszakban szintén Szegeden dolgozott újságíróként.

„A nézeteltérés szelíden indult. A Szegedi Napló 1890. július 16-i számában Gárdonyi megírta, hogy egy „Fortgang” néven is szereplő gyanús egyént a rendőrség letartóztatott. Ujlaki, akit azelőtt Vortgangnak hívtak, azt hitte, hogy barátja őt akarja pellengérre állítani. Mikor két ismerőse révén Gárdonyit felelősségre vonta, ő nem volt hajlandó semmiféle magyarázatot adni. Ezt Ujlaki sértésnek vette és párbajra hívta Gárdonyit. Erre a Hungária szállóban került sor. Az élő Gárdonyi című kötetben ezt olvashatjuk: „1890. július 19-én délelőtt 10 órakor mérte össze a két jó barát ellenséges kardját. A kitűnő vívó Gárdonyi szembeállott a mérsékelt kardforgató ellenféllel. Ujlaki az első összecsapásnál a oldalán megsebesült, és sebe fájdalmától félrerándulva, Gárdonyi második vágása a vállperecét érte. Újlaki összerogyott. Közben a kardja bizonytalanul hadakozva a száján megsebezte a feléje kapó Magyar Endre mérnököt és megsértette a kardját leeresztő Gárdonyi kezét is. A párbajt beszüntették.

Ujlakit hordágyon szállították kórházba (…) Négy napig a halál küszöbéről pillantgatott Szeged felé. Gárdonyi kardja átvágta a két vállcsontot, és lesikamlott a szívcsúcsig.

A harcias író másodszor már súlyosabb büntetést kapott: 1891. április 10-én egy hónapra vonult be az államfogházba (Ujlaki mindössze háromnapos elzárást kapott).[7]

Művei

[szerkesztés]

Több elbeszéléskötete, egy regénye, egy útirajza és két, Szegeddel foglalkozó helytörténeti munkája jelent meg.

  • Csendélet (elbeszélések, Budapest, 1888)
  • Gyógyíthatatlanok (regény, Szeged, 1891)
  • Történetek a szürke világból (elbeszélések, 1893)
  • Bibliás Emberek (karcolatok, 1897)
  • A Bosporus partján (törökországi útirajzok, 1898)
  • Tisza Lajos és Szeged (Szeged, 1910)
  • Szeged a forradalomban és a nemzeti feltámadásban (Szeged, 1921)

Emlékezete

[szerkesztés]

Sírja a szegedi Református temetőben található.[8]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Lengyel András: "Közkatonái a tollnak..." Vázlatok Szeged sajtótörténetéhez. Szeged, Bába és Társai Kft., 1999.
  • Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Budapest, 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
  • Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8  
  • Új magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Péter László. 2. jav., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 2000. ISBN 963-05-7744-5