U–331
| U–331 | |
 | |
| Hajótípus | Tengeralattjáró |
| Üzemeltető | Kriegsmarine |
| Hajóosztály | VIIC típus |
| Pályafutása | |
| Építő | Nordseewerke, Emden |
| Megrendelés | 1939. szeptember 30. |
| Építés kezdete | 1940. január 26. |
| Vízre bocsátás | 1940. december 20. |
| Szolgálatba állítás | 1941. március 31. |
| Szolgálat vége | 1942. november 17. |
| Honi kikötő | Szalamisz |
| Sorsa | Elsüllyedt |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 871 T |
| Hossz | 67,2 m |
| Szélesség | 6,2 m |
| Merülés | 4,74 m |
| Maximális merülési mélység | 230 m |
| Végzetes merülési mélység | 250–295 m |
| Hajtómű | 2 Germaniawerft F46 dízelmotor 2 AEG GU 460/8-27 elektromotor |
| Teljesítmény | 2400 kW (felszínen), 560 kW (víz alatt) |
| Sebesség | 17,7 csomó (felszínen) 7,6 csomó (víz alatt) |
| Hatótávolság | 15 700 km (felszínen 10 csomóval) 150 km (víz alatt 4 csomóval) |
| Fegyverzet | 14 torpedó Egy fedélzeti löveg (88 mm) Egy légelhárító gépágyú (20 mm) |
| Legénység | 40-60 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A VIIC típusú U–331 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a emdeni Nordseewerke-től 1939. szeptember 23-án, majd 1941. március 31-én állították szolgálatba. A hajó az angol HMS Barham csatahajó 1941. november 25-i elsüllyesztése miatt vált híressé.
Pályafutása
[szerkesztés]Az első őrjárat
[szerkesztés]A hajó parancsnoka Hans-Diedrich von Tiesenhausen volt, akinek irányítása alatt a kieli kikötőből 1941. július 2-án futott ki első őrjáratára a tengeralattjáró. Eseménytelen atlanti-óceáni őrjárat után augusztus 19-én kötött ki a franciaországi Lorient kikötőjében.
A második őrjárat
[szerkesztés]Szeptember 24-én futott ki Lorient-ből a Földközi-tenger irányába. Október 10-én Sidi Barrani közelében megtámadott három brit harckocsi-szállító hajót. Az elhibázott torpedóvetés után a fedélzeti ágyúval támadta a hajókat, kisebb károkat okozva a HMS TLC-18-nak. Miután egy brit lövedék eltalálta a parancsnoki tornyát (két tengerész sérülését okozva), félbeszakította a támadást és Szalamisz felé vette az irányt, ahova a következő napon sikeresen megérkezett.
A harmadik őrjárat, az HMS Barham elsüllyesztése
[szerkesztés]
A javítások befejeztével november 12-én kifutott Szalamiszból, hogy diverzánsokat tegyen partra Egyiptom partjainál. November 17-én a Branderburg hadosztály hét tagját tette partra, akik később sikertelenül támadták a part menti vasútvonalat.[1].
November 25-én rátalált a Queen Elizabeth-osztályú HMS Barham csatahajóra, és három torpedót lőtt ki rá. A csatahajó megsérült, elkezdett átfordulni, majd felrobbant a lőszerraktára és elsüllyedt, 861 tengerészt megölve. (395 tengerész megmenekült). Az U-331 december 3-án kötött ki Szalamiszban, ahol Tiesenhausen-t előléptették és megkapta a Lovagkeresztet.
A negyedik őrjárat
[szerkesztés]1942. január 14-én elhagyta Szalamiszt, majd az egyiptomi partok melletti sikertelen portyázás után La Spezia felé indult, ahova február 28-án érkezett meg.
Az ötödik őrjárat
[szerkesztés]Április 4-én hagyta el La Spezia-t, majd az előző őrjárathoz hasonlóan sikertelenül portyázott az egyiptomi partok mellett. Végül április 19-én kötött ki Szalamiszban.
A hatodik-kilencedik őrjáratok
[szerkesztés]A következő négy őrjárata során is sikertelen maradt, miközben május és szeptember között az észak-afrikai partok előtt cirkált Messina és La Spezia kikötőjét használva támaszpontul.
Az utolsó őrjárat
[szerkesztés]Az U-331 november 7-én futott ki az utolsó őrjáratára La Spezia kikötőjéből. Feladata a Torch-hadművelet akadályozása volt. Két nappal később rátalált az amerikai 8600 tonnás USS Leedstown csapatszállító hajóra Algír közelében. A Leedstown előző éjszaka tett partra csapatokat, majd torpedótámadást szenvedett el egy német Ju 88 bombázótól, amiben komolyan megsérült. Az U–331 négy torpedót lőtt ki a csapatszállítóra, melyek közül kettő találatot ért el. A legénysége elhagyta a süllyedő hajót, mely két órával később elmerült.
Másnap, november 13-án egy kísérőhajó felfedezte az U-331-et és vészmerülésre kényszerítette, melynek során a tengeralattjáró a tengerfenéknek csapódva megsérült.
A hajó végzete
[szerkesztés]November 17-én Algír közelében az egyik fedélzeti nyílása súlyosan megsérült egy Lockheed Hudson bombázó támadása során, így elvesztette merülőképességét. A bombázó rádión jelentette a merülésképtelen tengeralattjáró pozícióját. A brit HMS Wilton romboló parancsot kapott, hogy foglalja el a tengeralattjárót, de mielőtt ez megtörténhetett volna, a HMS Formidable repülőgép-hordozó három Fairey Albacore torpedóvető repülőgépe elsüllyesztette azt. A legénység 32 tagja életét vesztette, 17 tengerész (beleértve a parancsnokot is) megmenekült.
Kapitánya
[szerkesztés]| Név | Kezdőnap | Zárónap |
|---|---|---|
| Hans-Diedrich von Tiesenhausen | 1941. március 31. | 1942. november 17. |
Elsüllyesztett és megrongált hajók
[szerkesztés]| Nap | Hajó | Nemzetisége | Vízkiszorítása (brt) | Sorsa |
|---|---|---|---|---|
| 1941. október 10. | HMS TLC-18 | Brit Királyi Haditengerészet | 372 | Megsérült |
| 1941. november 25. | HMS Barham | Brit Királyi Haditengerészet | 31100 | Elsüllyedt |
| 1942. november 9. | USS Leedstown | USA Haditengerészet | 9135 | Elsüllyedt |
