Tudományos nyelvek
Tudományos nyelvek olyan közvetítőnyelvek, amelyeket egy vagy több tudományos közösség használ a nemzetközi kommunikációra. Michael Gordin tudománytörténész szerint, az ilyen nyelvek "egy adott nyelv speciális formája, amit a tudomány művelésekor használatos, vagy különböző nyelvek halmaza, amelyeken a tudományt művelik."
A 19. századig, az olyan klasszikus nyelvek, mint a latin, klasszikus arab, szanszkrit, klasszikus kínai teljeskörűen használatosak voltak Afrikában, Európában és Ázsiában a nemzetközi tudományos kommunikáció céljára. Több társadalmi tényező, a nemzetállamok európai felemelkedése, az ipari forradalom és a gyarmatosító törekvések magukkal hozták három európai nyelv használatátː a franciáét, a németét, és az angolét. Bár új tudományos nyelvek is előkerültek, mint az orosz vagy az olasz; később a nemzetközi tudományos szervezetek a mesterséges nyelvek használatával elkezdtek előállni, mint az eszperantó.
Az első világháború után, az angolt leváltotta fokozatosan a franciát és a németet, és a tudomány vezető nyelve lett, de nem kizárólag. A kutatás a Szovjetunióban gyorsan fejlődött a második háborút követően, és az orosz folyóiratokhoz való hozzáférés egy politikai ügy lett az Egyesült Államokban, ami a gépi fordítás fejlődéséhez vezetett. A 20. század utolsó évtizedeiben, egyre több tudományos publikációk használta az angolt, részben az angol nyelvű tudományos infrastruktúrák, indexek idézetek kiválósága miatt. Helyi nyelvek még mindig relevánsak maradnak a legtöbb országban és régióban, mint Kínában, Latin-Amerikában és Indonéziában. A szociális és környezeti tudományterületek, az orvoslás helyi nyelveken is relevánsak maradtak.
Az Open Science mozgalom fejlődése újra felélesztette a vitát a nyelvi diverzitásról, szociális és helyi hatás fontos célkitűzése lett az ilyen platformoknak. 2019-ben 120 nemzetközi tudományos szervezet írta alá a Helsinki kezdeményezést a többnyelvűségről a tudományos kommunikációban és támogatta a többnyelvűséget és a nemzeti nyelvek infrastruktúrájának fejlesztését a tudományos kommunikációban.</ref> The 2021 Unesco Recommendation for Open Science includes "linguistic diversity" as one of the core features of open science, as it aims to "make multilingual scientific knowledge openly available, accessible and reusable for everyone."[1]