Kanadai hemlokfenyő
Kanadai hemlokfenyő | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett | ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Kanadai hemlokfenyő témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kanadai hemlokfenyő témájú médiaállományokat és Kanadai hemlokfenyő témájú kategóriát. |
A kanadai hemlokfenyő (Tsuga canadensis) a fenyőfélék családjába tartozó hemlokfenyő (Tsuga) nemzetség egyik legismertebb faja.
Származása, elterjedése
[szerkesztés]Észak-Amerika keleti részén honos (Ontariótól Alabamáig). Pennsylvania állam jelképe.
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]Eredeti termőhelyén kb. 30 m magasra nő, de Európában elmarad ettől. Törzse nem ágazik el. Széles, szabálytalan alakú koronája meglehetősen eltér a többi fenyőféléétől, mivel fiatal ágai hosszan lecsüngenek.
Kérge barna, pikkelyes, mélyen barázdált, különösen idősebb korában. Ágai sárgásbarnák, sűrűn molyhosak.
1,5–2 cm hosszú, lapított tűi átellenesen állnak. Fonákuk a két sor gázcserenyílástól kékeszöld, a színük fényeszöld vagy sárgászöld. 1,5-2,5 cm hosszú tobozai oválisak.
Életmódja, termőhelye
[szerkesztés]Természetes élőhelyének északi részén a tengerszinten él, enyhébb éghajlaton 600–1800 m magasan. Sziklás gerinceken, domboldalakon, nedves talajokon található meg, ahol az évi átlagos csapadék 740–1270 mm.
Párás, hűvös, csapadékos környezetet igényel (Józsa). Kedveli a félárnyékot és tolerálja a teljes árnyékot is, de fényigénye életkorával nő. Az erős szelektől védeni kell, de koronája még ettől sem lesz kúpos. Az enyhén savanyú, tápdús, jó vízelvezető talajt meghálálja. A téli sózásra érzékeny. A városi körülményeket és a szárazságot, aszályt rosszul tűri.[1]
Tobozai tömegesen jelennek meg; a Kárpát-medencében is bőségesen terem (Józsa).
Felhasználása
[szerkesztés]Régóta kedvelt dísznövény. Olyan helyekre is ültethető, ahol más fenyőféléknek túl kevés a fény.
Fajták
[szerkesztés]Több mint 300 fajtáját nemesítették kertekbe, sok közülük törpe és cserje. Néhány ezek közül:[1][2]
- 'Aurea' – Sárgás tűlevelekkel.[3]
- 'Beehive' – Kis törpe: 1 m magasra és 1,5 m szélesre nő;
- 'Bennett' – Kis törpe.
- 'Cole's Prostrate' – Talajtakaró, lassan 30 cm magasságot ér el.
- 'Fremdii'[3]
- 'Jeddeloh' (Jedelo) – Törpe, domború törzsű, gyakori fajta.[4] Ágai spirálisan állnak; alakja kissé csavarodott félgömb (Józsa).
- 'Macrophylla' – Az alapfajnál nagyobb levelű.[3]
- 'Microphylla' – Az alapfajnál kisebb levelű.[3]
- 'Pendula'
- 'Sargentii' – népszerű kúszó fajta, 3 m magasra és mintegy 6 m szélesre nő;
- 'Taxifolia' – a tiszafa tűire emlékeztető tűkkel.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Tsuga canadensis. UConn Plant Database. University of Connecticut. [2013. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 19.)
- ↑ Welch, H., & Haddow, G.. The World Checklist of Conifers. Landsman's (1993)
- ↑ a b c d e John
- ↑ Tsuga canadensis 'Jeddeloh' AGM. Royal Horticultural Society. (Hozzáférés: 2013. február 14.)[halott link]
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Tsuga canadensis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- IUCN Red List:Eastern Hemlock
- Nico Vermeulen: Fák és cserjék enciklopédiája. Budapest: Ventus Libro Kiadó. 2005. 274–275. o. ISBN 963 9546 50 X
- ↑ John: Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. 116. o. ISBN 978-963-09-6602-3
- Józsa: Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 205–208. old.