Ugrás a tartalomhoz

Trybuna Ludu

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Trybuna Ludu
Adatok
Típusmegszűnt napilap
Formátumbroadsheet
Ország
Alapítva1948. december 16.[1]
Megszűnt1990. január 28.
TulajdonosLengyelországi Egyesült Munkáspárt
KiadóRobotnicza Spółdzielnia Wydawnicza
Nyelvlengyel
SzékhelyVarsó
OCLC2268743
A Wikimédia Commons tartalmaz Trybuna Ludu témájú médiaállományokat.

A Trybuna Ludu (magyarul kb.: A Nép Szószéke) 1948 és 1990 között megjelenő lengyel kommunista napilap volt. Az újság a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) központi bizottságának lapja volt, ez tekinthető a lengyel Népszabadságnak.[2]

Története

[szerkesztés]
Bolesław Bierut Lengyelország elnöke a Trybuna Ludut olvassa

A lap 1948-ban két újságnak az egyesülésével jött létre. A kommunista Glos Ludu (A Nép Hangja) és a szociáldemokrata Robotník (Munkás) című lapokat - a korszak Magyarországon lezajló eseményeihez hasonlóan - anyapártjaik egyesülését követően vonták össze.[2] A lap első ízben 1948. december 16-án jelent meg.

A lap nem különbözött a szocialista tábor többi országában megjelenő pártlapoktól. Hűen követte a párt által meghirdetett irányvonalat, az egységes sajtóirányítás pedig lényegében mesterségesen felduzzasztotta olvasói létszámát:[3] indulásakor 250 ezer, 1973-ban 486 ezer,[4] 1980-ban 1 millió,[5] megszűnése előtt egy évvel, 1989-ben pedig 1 135 ezer példányban nyomtatták a lapot.[6]

A magyarországi 1956-os forradalomról a lap ellentmondásos helyzetben tájékoztatott. Egyfelől hű maradt a párt vezetőségének álláspontjához, ugyanakkor ez az álláspont gyakran szembement a szovjet és a szovjetbarát magyar szándékkal. Władysław Gomułka, aki éppen az 1956 októberében zajlott lengyelországi események hatására került vezető pozícióba, ellenérzésekkel figyelte a Kádár-kormány hatalomra kerülését, és egyenesen árulásnak tartotta Nagy Imre kivégzését. Ebből adódóan részben a központi pártlap révén a lengyel közvélemény meglepően hiteles képet kapott a magyar forradalomról. Azonban amikor a pártvezetés és a Szovjetunió közötti viszony rendeződött, és az új tájékoztatási irányt, valamint a megkívánt öncenzúrát az újságírók nem akarták elfogadni, 1957 elején a Trybuna Ludu főszerkesztőjét leváltották.[7] Egy későbbi krízishelyzetben pedig, az 1981-es szükségállapot bevezetésekor eltávolították a lapból a pártonkívüli újságírókat, így a lap szerkesztősége kizárólag párttagokból állt.[8]

Igazi konkurenciát csak működésének utolsó évében kapott, a Szolidaritás Független Szakszervezet Gazeta Wyborcza (Választási Újság) nevű, 1989 nyarától mindmáig megjelenő napilapja képében.[9] A lengyel rendszerváltozáskor, 1989-ben a Trybuna Ludu a változásoknak nem élesztője volt, inkább kullogott az események után. Mindvégig a LEMP érdekeinek kiszolgálója maradt akkor is, amikor a választásokon az állampárt alulmaradt, a kormányfő pedig Tadeusz Mazowiecki lett.[10] Emiatt aztán jelentős hitelvesztést és az olvasók számának komoly csökkenését kellett elkönyvelnie.[11]

A lap a lengyel állampárt, a LEMP, és annak kiadóvállalatának (az RSW: Robotnicza Spółdzielnia Wydawniczának) megszűnése következtében 1990. február 5-én (más forrás szerint január 28-án) megszűnt.[11] Bár a szerkesztőséget ekkor feloszlatták, szerényebb kivitelben, más néven, és új főszerkesztő - az Európai Parlament későbbi képviselője, majd alelnöke - Marek Siwiec(wd) irányításával mégis tovább folytatták a lapszerkesztést: 1990-től Trybuna címmel jelent meg a lap, mint a szociáldemokrata párt folyóirata, egészen 2009-ig. Ekkor azonban az utolsó kiadó, a lengyel Ad Novum gazdasági okokból az utódlap megjelenését is beszüntette.[12]

Főszerkesztői

[szerkesztés]
név kezd. vég.
Leon Kasman 1948 1953
Władysław Matwin 1953 1957
Leon Kasman 1957 1967
Stanisław Mojkowski 1967 1972
Józef Barecki 1972 1980
Wiesław Bek 1980 1985
Jerzy Majka 1985 1990

Források

[szerkesztés]
  1. Lysenkoist Propaganda in Trybuna Ludu
  2. a b Vass Henrik (szerk.): Munkásmozgalomtörténeti lexikon. Budapest: Kossuth Kiadó. 1972. 595. o.  
  3. Hargitai Henrik, Hirsch Tibor: A nyomtatott sajtó nemzetközi története. Szabadbölcsészet
  4. Információk a kommunista és munkáspártokról. Béke és szocializmus, XVI. évf. 3. sz. (1973. március 1.) 121. o.
  5. Milliókhoz szól: A kommunista sajtó most. Béke és szocializmus, XXIII. évf. 12. sz. (1980. december 1.) 138. o.
  6. Lengyelországnak először az IMF-fel kell megegyeznie. Világgazdaság, XXI. évf. 76. sz. (1989. április 25.) 2. o.
  7. Tischler János: 1956 – lengyel szemmel. Múlt-Kor (2002. október 21.) (Hozzáférés: 2019. március 26.)
  8. Titecz Miklós: A szükségállapot szakértője: Egy asztalnál Jaruzelskivel. Népszabadság, L. évf. 146. sz. (1992. június 22.) 7. o.
  9. Nemes Gábor: A Szolidaritás választási lapja. Magyar Sajtó, XXX. évf. 13. sz. (1989. július 3.)
  10. "Hol vagytok, ti régi játszótársak?". Népszabadság, XLVIII. évf. 276. sz. (1990. november 24.) 22. o.
  11. a b Megszűnik a Trybuna Ludu. Népszabadság, XLVIII. évf. 30. sz. (1990. február 5.) 1. o.
  12. Megszűnt a lengyel állampárt utódlapja. HVG (2009. december 7.) (Hozzáférés: 2019. március 26.)