Ugrás a tartalomhoz

Trogmayer Ottó

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Trogmayer Ottó
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Született1934. július 24.
Budapest
Elhunyt2015. május 28. (80 évesen)
Szeged
Állampolgárságamagyar[1]
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásamuzeológus, régész, egyetemi tanár
Tisztségemúzeumigazgató
KitüntetéseiA Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994)
Széchenyi-díj (1996)
A Wikimédia Commons tartalmaz Trogmayer Ottó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Trogmayer Ottó (Budapest, 1934. július 24. – Szeged, 2015. május 28.) Széchenyi-díjas muzeológus, régész, egyetemi tanár. Kutatási területe: Délkelet-Európa korai neolitikuma, a Kárpát-medence középső és késői bronzkora, Csongrád megye korai középkora.

Életpályája

[szerkesztés]

Ősei Bajorországból vándoroltak Nyugat-Magyarországba, Győrbe, Esztergomba, Rév-Komáromba, majd Budapestre. Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott, 1957-ben kapott régész, ősrégész szakos szakos diplomát. Nagy hatású tanárai voltak az egyetemen, László Gyula, Banner János és Oroszlán Zoltán. Már az egyetem elvégzése előtt a szegedi Móra Ferenc Múzeumba került gyakorlatra, s ez lett az ő végleges munkahelye, egész aktív életét itt töltötte nagy szakmai eredményekkel. 1970-től ő irányította az ópusztaszeri ásatásokat és az ő vezetésével valósult meg az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark.

Trogmayer 1962-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját Adatok a magyar Dél-Alföld későbronzkorához tárgykörben. 1969-ben A Dél-Alföld korai neolitikumának főbb kérdései c. tanulmányával elérte a kandidátusi fokozatot. Trogmayer számos elévülhetetlen érdeme közt feltétlenül meg kell említenünk Bálint Sándor jeles néprajz kutatónk általa való támogatását. A múzeum segítette Bálint kutatói munkáját, s publikálta tanulmányait a Móra Ferenc Múzeum évkönyveiben.[2] Trogmayer Ottó interjút is készített Bálint Sándorral a TV-ben. Trogmayer nem hagyta az ismeretlenség homályában a szegedi egyetem által még utólag is megalázott,[3] s a tudományos közéletből kiszorított tudóst.

Trogmayer 1969-1983-ig szerkesztette a Móra Ferenc Múzeum Évkönyvét, a továbbiakban megosztotta a szerkesztést munkatársaival, több szekcióra bontották az évkönyvet. Számos tudományos tisztséget vállalt, tagja volt az Országos Múzeumi Tanácsnak, a Tudományos Minősítő Bizottságnak, az UNESCO albizottságának, a Szegedi Akadémiai Bizottság Régészeti szekciójának. 1969-1989-ig tagja volt az MSZMP-nek.

1965-től a József Attila Tudományegyetemen régészetet oktatott, majd 1989-től ő lett a régészeti tanszék vezetője, de fő munkahelye mindig a Móra Ferenc Múzeum maradt, s a Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága. Mind a szegedi múzeumot, mind pedig a Csongrád megyei múzeumi hálózatot Trogmayer irányította. A régészeti tanszéket 1997. június 30-áig vezette, a múzeumból 1997. szeptember 30-án vonult nyugdíjba, több mint negyvenéves régész-, s több mint negyedszázados megyei múzeumi igazgatói tevékenység után.[4] Nyugalomba vonulása után visszaköltözött szülővárosába, Budapestre, de továbbra is tartotta a szakmai kapcsolatot volt munkatársaival, s a régió kutatóival. 1999-ben habilitált, ekkor nevezték ki egyetemi tanárrá, még a 2000-es évek elején is oktatott mellékállásban.

Művei (válogatás)

[szerkesztés]
  • X-XI. századi magyar temető Békésen. Móra Ferenc Múzeum évkönyve, 1962.
  • Népvándorláskori telepnyomok Bokros határában. Uo. 1962.
  • Vezető a Móra Ferenc Múzeum régészeti kiállításában. Szeged : Móra Ferenc Múzeum, [1964]. 22 p.
  • Szer monostora. Művészet, 1973.
  • Das bronzezeitliche Gräbelfeld bei Tápé. Budapest, 1975.
  • Csongrád és vidéke. Gát Lászlóval. Szeged, 1976.
  • Szer monostorától Ópusztaszerig. Zombori Istvánnal. Budapest, 1980.
  • Adatok a kora neolitikus életmód kutatásának kérdésköréhez. (Állattenyésztés, gyűjtögetés, vadászat, földművelés, halászat.) A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. 1989/90. 1. [köt.] Szeged, 1992. 15-36. p.
  • A pusztaszeri templomrom. Műemlékvédelem, 36. évf. 1992/2. sz. 88-94. p.
  • „... messzelátó hegy gyanánt szolgált...”. Szer monostor templomának építéstörténete. Szeged, 1998.
  • Rideg régésztartás : hogyan készült Csongrád megye régészeti topográfiája? Szeged : a város folyóirata, 15. évf. 2003/9. sz. 242-243. p.
  • Lux aeterna : sermo lugubris : [Tripolszky Géza emlékére] : Magyar és angol párhuzamos szöveg. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve : néprajzi tanulmányok = studia ethnographica, 4. 2003. 3-4. p.
  • "Iparkodtam mindig önmagamhoz hű lenni..." : beszélgetés Bálint Sándorral. In: "Nehéz útra keltem..." : beszélgetések Bálint Sándorral / Csapody Miklós. - Szeged : Bába, 2004. - 95-106. p.
  • Ásatási történetek : ötven év legszebb emlékei. (szerk.: Bende Lívia) Szeged : Bába, 2004. 264 p. ISBN 963-9511-81-1
  • A magyarok bejövetele : Feszty Árpád körképe. In: Legendák földjén : fejezetek az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark krónikájából / [szerk. Tandi Lajos, Szabó G. László]. Ópusztaszer : Ópusztaszeri Történelmi Emlékpark, 2005. 137-145. p.
  • Levél Juhász Antal barátomnak. In: Határjáró : tanulmányok Juhász Antal köszöntésére /[szerk. Bárkányi Ildikó, Fodor Ferenc]. - Szeged : Móra Ferenc Múzeum, 2005. 33-34. p.
  • Két és fél évszázad : állandó kiállítás az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban. Szeged : a város folyóirata, 17. évf. 2005/8. sz. 16-21. p.
  • Multbalátó : régészetünk nagy pillanatai. Budapest : Helikon, 2005. 180 p. ISBN 9632088964
  • Aki vezérnek született : Feszty Árpád emlékezete. Szeged : a város folyóirata, 18. évf. 2006/10/11/12. sz. 50-51. p.
  • Attila koporsói. In: Szegedtől Szegedig : antológia : 2006 / [főszerk. Veszelka Attila]. Szeged : Bába, [2006]. 402-414. p. (Ser. A Tisza hangja : ISSN 1418-9607)
  • Múltmesélő. Marosvidék, 9. évf. 2008/1. sz. 33. p.

Díjak, elismerések (válogatás)

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  2. ↑ Pl. A szögedi nemzet (I-III., Szeged, 1976, 1977, 1980)
  3. ↑ Pl. 1945 előtt kiadott néprajzi könyveket nem kölcsönözhetett az egyetemi könyvtárból.
  4. ↑ A hagyomány szolgálatában : Történeti ismertető Szeged és Csongrád megye múzeumairól. Szerk. Lengyel András. Szeged, 2002. Trogmayer Ottó lásd 50-69, 262. p.

Források

[szerkesztés]
  • Szegedi egyetemi almanach : 1921-1995. I. köt. (1996). Szeged, Mészáros Rezső. Trogmayer Ottó lásd 216. p. ISBN 963-482-037-9
  • Ki kicsoda 2000: Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20 000 kortársunk életrajza, főszerk. Hermann Péter, I–II, Budapest, Greger-Biográf, 1999, ISSN 1215-7066 – Trogmayer Ottó szócikkét ld. II. köt. 1657. p.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Trogmayer_Ottó&oldid=27601234”