Trimezinsav
Megjelenés
Trimezinsav | |||
Szerkezeti képlet | |||
Pálcikamodell | |||
IUPAC-név | benzol-1,3,5-trikarbonsav | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 554-95-0 | ||
PubChem | 11138 | ||
ChemSpider | 10665 | ||
EINECS-szám | 209-077-7 | ||
DrugBank | DB08632 | ||
ChEBI | 46032 | ||
| |||
| |||
InChIKey | QMKYBPDZANOJGF-UHFFFAOYSA-N | ||
UNII | OU36OO5MTN | ||
ChEMBL | 77562 | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C9H6O6 | ||
Moláris tömeg | 210,14034 | ||
Savasság (pKa) | 3,12; 3,89; 4,70[1] | ||
Veszélyek | |||
R mondatok | R36 R37 R38 | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A trimezinsav, más néven benzol-1,3,5-trikarbonsav szerves vegyület, molekulájában egy benzolgyűrűhöz három karboxilcsoport kapcsolódik.
Szerkezete síkalkatú (a négy ilyen tulajdonságú benzolkarbonsav egyike).[2]
Mezitilén oxidációjával állítják elő.[3] Lágyítók, valamint térhálós polimerek előállítására használják.[4]
p-Hidroxipiridinnel keverve vízalapú gél keletkezik, mely 95 °C-ig stabil.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Chapter 14—Dissociation Constants, Determination of Organic Structures by Physical Methods. New York: Academic Press. DOI: 10.1016/B978-1-4832-3166-2.50018-4 (1955)
- ↑ (2004) „Geometry and conformations of benzenecarboxylic acids”. J. Serb. Chem. Soc. 69 (11), 877–882. o. DOI:10.2298/JSC0411877M.
- ↑ Ullmann Vegyipari Enciklopédia. 9. o
- ↑ Römpp vegyészeti lexikon: Negyedik kötet Q–Zs. Szerk. Otto-Albrecht Neumüller–a magyar kiad. főszerk. Polinszky Károly. A 7. német kiadás alapján készült kiegészített magyar kiadás. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1984. 761. o. ISBN 963 10 4749 0
- ↑ (2009) „Highly stable supramolecular hydrogels formed from 1,3,5-benzenetricarboxylic acid and hydroxyl pyridines”. Chinese Chemical Letters 20 (10), 1259–1262. o. DOI:10.1016/j.cclet.2009.04.030.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Trimesic acid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.