Transzmutáció
- Lásd még: Transzmutáció (kémia).
A transzmutáció (jelentése felcserélés) a retorika egyik stílusalakzatokat létrehozó művelete. Az eredeti formát sorrendcserével, sorrendváltoztatással (permutációval) alakítja át, ezáltal teremt stílushatást.
Esetei
[szerkesztés]A klasszikus retorikában transzmutációs hangalakzat: metatézis, transzmutációs mondatalakzat az anakoluthon, a hiperbaton, az anastrophe vagy inverzió, a tmézis, transzmutációs mondat- és gondolatalakzat a hiszterológia.
A neoretorika szerint transzmutációs metaplazmus a kecskerím, az anagramma, a palindrom, permutációs metataxis a tmézis, a hiperbaton és az inverzió.
Anagramma
[szerkesztés]Lásd Anagramma
Anakoluthon
[szerkesztés]Az anakoluthon (görögül anakoluthon, jelentése egybeácsolatlan) a retorikában a következetlen mondatszerkezeteket jelöli.
- Az immutáció általi szolecizmus, (anantapodózis) jellemzője, hogy a mondat kezdete és vége között nincs kapcsolat. Például:
- „De rágalmazni, szidalmazni, szaggatni eb módra az Isten szent igéjét, szörzését, tanitóit, és tapodni disznó módra az gyöngyöt, drága Isten jószágit igéjét, gyorsak.”
(Méliusz Juhász Péter: A Szenth Ianos irássának, akit görögül apocalypsisnek, az az el titkolt dolgoknak megjelenésének hinak, predicatiok szerént való igaz magyarázattia)
- Detrakciós szolecizmus, ha a főmondat mellől hiányzik a mellékmondat. Például:
- „Lógjon aki…vesd ki már
- Nyolc! A köntöst tartom-”
(Babits Mihály: Golgotai csárda)
- Transzmutációs mondatalakzatként jellemzője a szabályos, zárt mondatszerkezet fellazítása:
- „Ötszáz, bizony, dalolva ment
- Lángsírba velszi bárd:
- De egy se birta mondani
- Hogy: éljen Eduárd.”
(Arany János: A walesi bárdok)
- „Fut a gazda, kié ama renyhe cseléd:
- „Jössz…? vagy dobom – itt ez a villa – beléd…”
- Vasvilla kezébe ragadt ám;
- Fut lyány, fiu, és anya és feleség:
- „Apám, fiam, apjokom! untig elég…”
- S kezeit töri, szíve szakadtán.”
(Arany János: Az ünneprontók)
Hiperbaton
[szerkesztés]A hiperbaton adjekciós és transzmutációs mondatalakzat; olyan közbeékelés, mely a mondatrendet megbontja. Például:
- „Erzsi távozott tüntetőleg, királynői gondokkal, tragikus háziasszony, Nelli megrezzent, mint a madár, ha a szél feléje csapja a kereplő hangját.”
(Babits Mihály: Halálfiai)
- „Be szép, ha nem is igaz, hogy ment:
- Virágosan, szamárháton és sírva,
- A Biblia írja,
- Hogy Nagypéntekre nem is gondolt,
- Csak ment, ment és a szíve szomj volt.”
(Ady Endre: A szamaras ember)
Hiszterológia
[szerkesztés]A hiszterológia a klasszikus retorika transzmutációs szó- és gondolatalakzata; A logikus időrend megbontása, sorrendi cseréje mondaton belül, vagy szövegben.
- „Drága komámasszony, kegyedet kérem meg aláz'san,
- Üsse agyon férjét és szidja meg istenesen, ha
- Még ezután sem fog nekem írni az illyen-amollyan.”
(Petőfi Sándor: Levél Arany Jánoshoz)
Inverzió
[szerkesztés]Az inverzió (latinul anastrophe, jelentése megfordítás) transzmutációs szó- és mondatalakzat; egyszerű szórendi csere, például:
- „De jó messze volt még szép Magyarországtól,
- Mert Franciaország esik tőle távol.”
A mondat szórendjének, ill. szószerkezetei, tagmondatai természetes rendjének megváltoztatása. Alkalmazásának többféle célja lehet:
- kiemelheti a mondanivalót, például:
- „Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó
- Órám tisztességes csak légyen utolsó.
- Akár farkas, akár emésszen meg holló:
- Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó.”
(Zrínyi Miklós: Az idő és hírnév)
- ellentéttel erősítve nyomatékosít:
- „Haláltól félve még, de élni már meguntam,
- mint bárka, mely dagály s apály kényén libeg,
- van lelkem iszonyú hajótörésre útban.”
(Verlaine: Szaturnuszi költemények – Gyötrelem)
- „Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöke fámnak.”
(Kölcsey Ferenc: Kölcsey);
- „A szörnyü város mint zihálva ropant
- eleven állat, nyúlt el a homokban”
(Babits Mihály: Jónás könyve)
- és lehet az archaizálás eszköze is, például:
- „Csillag esik föld reng: jött éve csudáknak!
- Ihol én, ihol én pőrölyje világnak!”
(Arany János: Buda halála)
Kecskerím
[szerkesztés]Lásd Kecskerím
Kommutáció
[szerkesztés]A kommutáció (latinul commutatio, jelentése felcserélés) a klasszikus retorika transzmutációs gondolatalakzata, a neoretorikában a metalogizmus egyik esete, amelyben ellentétes tartalmú szó ismétlődik a szótövek és (legtöbbször) a szintaktikai szerepek felcserélésével; Ha a szavak a és b, a szintaktikai szerep x és y: axby–>bxay vagy axby–>byax, vagy axby–>aybx; pl.
- „…zord Hádésban nincs ölelés,
- csak tengve lengnek ott az árnyak tétova,
- mint puszta képek: lengve tengnek testtelen.”
(Babits Mihály: Laodameia)
- „A fáradhatatlan szorgalmatosság, az unalom nélkül való vigyázás, az kész gyorsaság és a gyors készség szokta annak a drága fának gyümölcsét elérni, kit az emberek dicsőségnek hívnak.”
(Zrínyi Miklós: Az török áfium ellen való orvosság)
- „Gyógyítasz s bort mérsz. Italod két érdem: érzem
- Gyógyszereden borodat, gyógyszeredet borodon.”
(Vörösmarty Mihály: Két hivatal)
Metatézis
[szerkesztés]A metatézis (jelentése áthelyezés, áttétel) a klasszikus retorikában a szöveg valamely nyelvi elemének, jellemzőjének (hang, betű, időtartam stb.) felcserélése egy másik elemmel; az átalakítás során jellemzően az értelem nem változik meg. Szűkebb értelemben hangátvetés. A neoretorikában a metaplazmus egyik esete. Például:
- „Sürgő csoport, száz szolga hord,
- Hogy nézni is tereh;”
(Arany János: A walesi bárdok)
Palindrom
[szerkesztés]Lásd Palindrom
Tmézis
[szerkesztés]A tmézis a klasszikus retorika nyelvtani metaplazmusnak tekinti, a neoretorika permutációs metataxisnak. A szorosan összetartozó szerkezeti elemek költői értékű szétválasztása. Például:
- „Össze az agg ember rogya két térdére,
- Kegyelmet urától szava miatt kére”
(Arany János: Buda halála);
- „Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!”