Közönséges bakszakáll
Közönséges bakszakáll | ||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
Tragopogon orientalis L. | ||||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Közönséges bakszakáll témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges bakszakáll témájú médiaállományokat és Közönséges bakszakáll témájú kategóriát. |
A közönséges bakszakáll (Tragopogon orientalis) vagy nevezik még kecskedísznek, bakfűnek, tejes fűnek, kígyómarást gyógyító fűnek és kakukksalátának, az őszirózsafélék egyik faja.
Elterjedés, élőhely
[szerkesztés]2000 méter magasságig sokfelé megtalálható növény.[1] Magyarországon réteken, mezőkön és füves helyeken gyakori, különösen az Alföldön. Üde és nedves, tápanyagban gazdag, laza és kötött talajokon egyaránt elterjedt. Tipikus előfordulási területe a vasúti töltések és autópályák környéke.
Leírása
[szerkesztés]Kétéves vagy évelő, 30–70 cm magasra nő. Levelei szálasak vagy szálas-lándzsásak, Virágzata sárga fészek, májustól júliusig virít. A virágzati kocsány egyenletesen vastag. Termése kaszat, mely vékony csőrbe keskenyedik. [2]
Felhasználása
[szerkesztés]Levelét és friss hajtásait, szárát, virágbimbóját főzelék, leves és lé készítésére vagy spárgaként, a felvágatlan szárát és virágbimbóját, inulintartalmú gyökerét salátákban használják. Hamis feketegyökérként (Scorzonera hispanica) készíthető el.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 24. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2
- ↑ Hajt
Források
[szerkesztés]- A taxon a Tropicos adatbázisban. Tropicos. (Hozzáférés: 2014. február 5.)
- Közönséges bakszakáll. Terebess:Vadon termő zöldség-gyümölcs. (Hozzáférés: 2014. február 5.)
- ↑ Hajt: Penszka K. (szerk.). A hajtásos növények ismerete. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 183-184. o. (2001). ISBN 963 19 2183 2