Ugrás a tartalomhoz

Közönséges bakszakáll

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Közönséges bakszakáll
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Katángformák (Cichorioideae)
Nemzetség-
csoport
:
Katángrokonúak
Alnemzetség-
csoport
:
Scorzonerinae
Nemzetség: Bakszakáll (Tragopogon)
L.
Faj: T. orientalis
Tudományos név
Tragopogon orientalis
L.
Szinonimák
  • Tragopogon pratensis subsp. orientalis (L.) Čelak.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Közönséges bakszakáll témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges bakszakáll témájú médiaállományokat és Közönséges bakszakáll témájú kategóriát.

A közönséges bakszakáll (Tragopogon orientalis) vagy nevezik még kecskedísznek, bakfűnek, tejes fűnek, kígyómarást gyógyító fűnek és kakukksalátának, az őszirózsafélék egyik faja.

Elterjedés, élőhely

[szerkesztés]

2000 méter magasságig sokfelé megtalálható növény.[1] Magyarországon réteken, mezőkön és füves helyeken gyakori, különösen az Alföldön. Üde és nedves, tápanyagban gazdag, laza és kötött talajokon egyaránt elterjedt. Tipikus előfordulási területe a vasúti töltések és autópályák környéke.

Leírása

[szerkesztés]

Kétéves vagy évelő, 30–70 cm magasra nő. Levelei szálasak vagy szálas-lándzsásak, Virágzata sárga fészek, májustól júliusig virít. A virágzati kocsány egyenletesen vastag. Termése kaszat, mely vékony csőrbe keskenyedik. [2]

Felhasználása

[szerkesztés]

Levelét és friss hajtásait, szárát, virágbimbóját főzelék, leves és lé készítésére vagy spárgaként, a felvágatlan szárát és virágbimbóját, inulintartalmú gyökerét salátákban használják. Hamis feketegyökérként (Scorzonera hispanica) készíthető el.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 24. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2
  2. Hajt

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]