Tove Ditlevsen
Tove Ditlevsen | |
Született | Tove Irma Margit Ditlevsen 1917. december 14. Koppenhága, Dánia |
Elhunyt | 1976. március 7. (58 évesen) Koppenhága, Dánia |
Állampolgársága | dán |
Nemzetisége | dán |
Házastársa | |
Foglalkozása | |
Kitüntetései |
|
Halál oka | öngyilkosság |
Sírhelye | Vestre Cemetery[2] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tove Ditlevsen témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Tove Irma Margit Ditlevsen (Koppenhága, 1917. december 14. – Koppenhága, 1976. március 7.) dán költő és író.[3][4][5] Számos műfajban publikált műveivel halálakor Dánia egyik legismertebb írója volt.[6]
Élete
[szerkesztés]Tove Ditlevsen Koppenhágában született[7], és Vesterbro munkásnegyedében nőtt fel. Gyermekkori élményei voltak munkája fókuszpontjai. "A gyermekkor hosszú és keskeny, mint a koporsó, és egyedül nem tudsz kiszabadulni belőle" - mondta.[8] Ditlevsen négyszer házasodott (és vált el).[9]
Élete során 29 könyvet adott ki, köztük novellákat, regényeket, költészetet és emlékiratokat. A női identitás, az emlékezet és a gyermekkor elvesztése visszatérő téma munkáiban. Tíz évesen kezdett el verseket írni.[10] Első verseskötete a húszas évei elején jelent meg.[11] 1947-ben Blinkende Lygter (Vibráló fények) című verseskötetével nagy sikert aratott. A Danmarks Radio megbízta egy regény megírásával, a Vi har kun hinanden (Csak egymásnak vagyunk) címmel, amelyet 1954-ben adtak ki, és rádiórészletként sugározták.[12] Ditlevsen egy rovatot is írt a Familie Journalen hetilapban, amelyben az olvasók leveleire válaszolt.[6]
Három könyve, a Barndom (Gyermekkor), az Ungdom (Ifjúság) és a Gift (jelentése: méreg vagy házasság) önéletrajzi trilógiát alkot.[10][13][14] Az első két könyvet Tiina Nunnally fordította, és 1985-ben adta ki a Seal Press gondozásában Early Spring címmel. A teljes trilógia, a harmadik könyvvel Michael Favala Goldman fordításában, egy kötetben jelent meg 2019-ben (Childhood, Youth és Dependency címmel) és Koppenhága-trilógiának nevezik.[15]
Felnőtt élete során Ditlevsen alkohol- és kábítószer-problémákkal küszködött, és többször került pszichiátriai kórházba, ami későbbi regényeinek visszatérő témája.[16] 1976-ban altató túladagolása következtében lett öngyilkos.[17] Fiát, Michael Ryberget, aki 1999-ben közlekedési balesetben halt meg, vele együtt temették el.[18]
Elismerés és örökség
[szerkesztés]Ditlevsen 1953-ban Tagea Brandt Rejselegat, 1956-ban De Gyldne Laurbær kitüntetést kapott. 2014-ben bekerült a dán általános iskolák irodalmi kánonjába.[19]
Az azonos nevű versgyűjteményből származó „Blinkende Lygter” című költeményére hivatkoznak, és eredeti névadója a 2000-es Gengszterek fogadója című filmnek, amelyet Anders Thomas Jensen rendezett és amelyet számos szavazáson gyakran a hazája Dánia legnépszerűbb játékfilmjének választottak. Barndommens gade című regényéből filmet készítettek az 1980-as évek közepén, Anne Linnet pedig kiadott egy albumot Ditlevsen verseivel, amelyeket Linnet énekelt.[20] Az album zenéjét a Barndommens gade című filmben is felhasználták.[21]
Bibliográfia
[szerkesztés]- Pigesind, versek 1939.
- Slangen i Paradiset, versek 1939.
- Man gjorde et barn fortræd, regény 1941.
- De evige tre, versek 1942.
- Lille Verden, versek 1942.
- Barndommens gade, regény, 1943.
- Den fulde Frihed, novellák 1944.
- Det første møde, novella, 1944.
- For Barnets Skyld, regény, 1946.
- Blinkende Lygter), versek, 1947.
- Dommeren, novellák, 1948.
- Tårer", novella, 1948.
- En flink dreng, novellák, 1952.
- Paraplyen, novellák, 1952.
- Nattens dronning", novella, 1952.
- Vi har kun hinanden, 1954.
- Jalousi, versek, 1955.
- Der bor en pige, poem, 1955.
- Kvindesind, versek, 1955.
- Annelise - 13 år, gyermekkönyv, 1958.
- Flugten fra opvasken, emlékiratok, 1959.
- Hvad nu Annelise?, gyermekkönyv, 1960.
- To som elsker hinanden, regény, 1960.
- Den hemmelige rude, versek, 1961.
- Den onde lykke, novellák, 1963.
- Dolken, novellák, 1963.
- Barndom, emlékiratok, 1967.
- Ungdom, emlékiratok, 1967.
- Ansigterne, regény, 1968.
- De voksne, versek, 1969.
- Det tidlige forår, emlékiratok, 1969.
- Gift, erindringer, emlékiratok, 1971.
- Det runde værelse, versek, 1973.
- Parenteser, essays, 1973.
- Min nekrolog og andre skumle tanker, essays, 1973.
- Min første kærlighed, emlékiratok, 1973.
- Vilhelms værelse, regény, 1975.
- Tove Ditlevsen om sig selv, emlékiratok, 1975.
- Til en lille pige, versek, 1978.
- Kærlig hilsen, Tove - Breve til en forlægger, levelek (1969-1975), 2019.
Magyarul megjelent
[szerkesztés]- Gyerekkor (Barndom; Koppenhága-trilógia 1.) – Park, Budapest, 2023 · ISBN 9789633559536 · Fordította: Kertész Judit
- Ifjúkor (Ungdom; Koppenhága-trilógia 2.) – Park, Budapest, 2023 · ISBN 9789633559550 · Fordította: Kertész Judit
Díjak és támogatások
[szerkesztés]- 1942 - Carl Møllers Legat
- 1942 - Emma Bærentzens Legat
- 1942 - Astrid Goldschmidts Legat
- 1945 - Forfatterforbundets Legat
- 1945 - Holger Drachmann-legatet
- 1950 - Edith Rode Legatet
- 1952 - Direktør J.P. Lund og hustru Vilhelmine Bugge's Legat
- 1953 - Otto Benzons Forfatterlegat
- 1953 - Tagea Brandt Rejselegat
- 1954 - Emil Aarestrup Medaillen
- 1955 - Tipsmidler
- 1956 - De Gyldne Laurbær
- 1958 - Jeanne og Henri Nathansens Mindelegat
- 1958 - Morten Nielsens Mindelegat
- 1959 - Forlaget Fremads folkebiblioteks legat
- 1959 - Ministry of Culture's children book prize (Denmark) (Kulturministeriets Børnebogspris) for her children's book Annelise - tretten år
- 1966 - Rektor frk. Ingrid Jespersens Legat
- 1971 - Biblioteksafgiftens top 25: 10 (She was number 10 on the top-25 list over library books
- 1971 - Søren Gyldendal Prize
- 1975 - Dansk Forfatterforenings H.C. Andersen Legat
- 1975 - Jeanne og Henri Nathansens Mindelegat
- 1999 – 23 years after her death, the readers of Politiken could choose a book as "Danish book of the Century". Ditlevsen's book Barndommens gade was number 21.[22]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Dansk Biografisk Leksikon, 3. udgave (dán nyelven), 1984
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. június 30.)
- ↑ Denstoredanske.dk Tove Ditlevsen - The Grand Danish Encyclopedia (in Danish)
- ↑ Eberstadt, Fernanda: In Tove Ditlevsen’s World, Happy Families Don’t Stand a Chance, 2022. április 19.
- ↑ Tove Ditlevsen’s Art of Estrangement. The New Yorker , 2021. február 3.
- ↑ a b (1992. december 18.) „Tove Ditlevsen and the Aesthetics of Madness”. Scandinavian Studies 64 (2), 243–262. o. ISSN 0036-5637. JSTOR 40919418.
- ↑ Ellentmondó információk állnak rendelkezésre arról, hogy a születési év 1917 vagy 1918, de a sírköve 1917-et jelez. 1917. december 14-én született, a Hedebygade 30A címen lakik: egyházi könyv Koppenhága , Christ Church plébánia, 1917-1921, p. 162.
- ↑ »Azt hiszem, egy kicsit őrült vagyok«
- ↑ Kvinfo.dk Tove Ditlevsen (Kvinfo is a Danish encyclopedia about notable Danish women)
- ↑ a b The Labyrinth of Memory. Nordic Women's Literature , 2012. január 20. (Hozzáférés: 2019. május 13.)
- ↑ Tove Ditlevsen (angol nyelven). Penguin Random House . (Hozzáférés: 2019. május 13.)
- ↑ Historical dictionary of Scandinavian literature and theater. Scarecrow Press, 49–51. o. (2006. április 19.). ISBN 978-0810865013
- ↑ Solis, Marie: The Brutal Transcendence of Tove Ditlevsen, 2021. május 6.
- ↑ Eisenberg, Deborah: Awful But Joyful | Deborah Eisenberg
- ↑ The Copenhagen Trilogy by Tove Ditlevsen review – confessions of a literary outsider. The Guardian . (Hozzáférés: 2020. január 15.)
- ↑ Syberg, Karen. Tove Ditlevsen: myte og liv. Copenhagen: People's Press (1997). ISBN 9788770552264
- ↑ Liukkonen, Petri: Tove Ditlevsen. Books and Writers (kirjasto.sci.fi) . Kuusankoski Public Library. [2011. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Karen Syberg: "Mandlen i brystet", Information 10. juli 2010
- ↑ „Tove Ditlevsen 100 år: Derfor skal du læse hendes romaner og digte”, DR, 2017. december 14. (Hozzáférés: 2019. május 13.) (da-DK nyelvű)
- ↑ Anne Linnet: Barndommens Gade
- ↑ Barndommens gade (film)
- ↑ Litteraturpriser.dk (Danish Literature Prizes)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Tove Ditlevsen című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
[szerkesztés]- Jens Andersen: Til døden os skiller. Et portræt af Tove Ditlevsen. Gyldendal, Koppenhága 1997, ISBN 978-87-00-31094-0
- Mette Winge: Tove Ditlevsen. In: Danske digtere i det 20. århundrede. Band II. Gad, Koppenhága 1981, ISBN 87-12-17452-1
További információk
[szerkesztés]- Dán Női Életrajzi Lexikon (dánul)
- Siegal, Nina. „Overlooked No More: Tove Ditlevsen, Danish Writer of Confessional Autofiction”, The New York Times, 2023. január 7. (Hozzáférés: 2023. február 7.) (amerikai angol nyelvű)