Diftéria
| Diftéria | |
 | |
| A diftéria a nyak duzzanatát idézi elő | |
| Szinonimák | Torokgyík |
| Angolul | Diphtheria |
| Osztályozás | |
| BNO-10 | A36 |
| BNO-9 | 032 |
| Főbb tünetek |
|
| Adatbázisok | |
| DiseasesDB | 3122 |
| MedlinePlus | 001608 |
| eMedicine | emerg/138 med/459 ped/596 |
| MeSH ID | D004165 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Diftéria témájú médiaállományokat. | |
A diftéria vagy difteritisz, magyarul torokgyík, torokpenész vagy roncsoló toroklob egy fertőző, néha halálos kimenetelű betegség, amelyet a Corynebacterium diphteriae baktérium okoz. Először a felső légutakban jelenik meg bőrre emlékeztető, kékesfehér hártya, ezt enyhe láz, torokfájás és levertség követi. Immunizált állatok véréből készített diftéria elleni védőoltással előzhető meg. Az Egyesült Államokban a vakcina 1923- as bevezetése óta jelentősen csökkent a betegség előfordulása, és a korábbi gyakoriságból kiindulva, a becslések szerint 2010-ig csak az USA-ban mintegy 40 millió diftériás esetet előztek meg a védőoltások.[1]
A diftéria egy erősen fertőző megbetegedés, ami közvetlen érintkezés vagy cseppfertőzés útján terjed. A DTPa (diftéria-pertussis-tetanusz, DiPerTe) védőoltásnak köszönhetően csaknem eltűnt a fejlett országokban.
A kórokozó a mandulákon és a gégében fibrines gyulladást okoz. A gyulladás eredménye az álhártya, mely beterjedhet mélyebb rétegekbe vagy maradhat felszínes is. Ha a hártya leválik, a beteg felköhögi. A hártya pikkelyes gyíkbőrre emlékeztet, innen a betegség másik neve. Ha a hártyát a beteg képtelen felköhögni, a légutakat elzárva halált okozhat. Régebben gyakori halálok volt a gyermekek között.
Kórokozója
[szerkesztés]A diftéria kórokozója a Corynebacterium diphteriae bacilus, azaz pálcika alakú baktérium. Jellemzőek rá a foszfáttartalmú volutinszemcsék, az ún. Babeş–Ernst-szemcsék, amelyek Neisser-festéssel tehetők láthatóvá. A betegség cseppfertőzéssel, érintéssel és fertőzött tárgyakkal terjed.
Elterjedése
[szerkesztés]
Piros: több mint 100 eset
Narancssárga: 50-100 eset
Sárga: 1-49 eset
Szürke: nincs adat
A védőoltásoknak köszönhetően a diftéria visszaszorult, bár nem tűnt el. Például az USA-ban 1980-tól, amióta kötelezően oltják az iskoláskorú gyerekeket, évente átlagosan kevesebb mint öt megbetegedés fordult elő. Magyarországon nem észlelhető. A vakcina védőhatása az életkorral csökken, így szükség lehet emlékeztető oltásra, különösen olyan úticél esetén, ahol még nem számolták fel a diftériát. Ahol az oltottsági arány csökkent, oda a diftéria visszatért. Így például a Szovjetunió felbomlása után 48 ezer új megbetegedést észleltek Oroszországban, 1994-ben. Jelenleg a DTPa kombinált vakcinát használják, mely diftéria toxoidot, tetanusz toxoidot és acelluláris pertussis antigént tartalmaz. Ez aktív védőoltás, a beadott fehérjék antigénként viselkednek, az ellenük kialakuló immunválasz során immunológiai memória alakul ki velük szemben, mely hosszútávú védettséghez vezet.[2]
Tünetei
[szerkesztés]A diftéria tüneteinek kifejeződése a beteg immunrendszerének állapotától függ. Rendszerint a fertőzés utáni második és hatodik nap között jelentkeznek először. Mindenekelőtt a gégefedő-gyulladástól és a pszeudokrupptól kell elhatárolni.
- A mandula- és garatdiftéria levertséggel, hányingerrel és nyelési fájdalmakkal jelentkezik, de a tényleges hányás ritka. A láz felmegy. Gyakran a has és a végtagok is fájnak.
- Az orrdiftéria leginkább csecsemőkön és kisgyerekeken jelentkezik. Az orrlégzés nehezített, az evés zavart, a beteg nyugtalan és náthás.
- A gégediftériára jellemző az ugató köhögés, növekvő rekedtség, a hang elmenése. A belélegzés nehezített és zajos.
- A diftéria előrehaladott állapotában a hártya kiterjed a mandulákra, a szájpadlásra, a nyelvcsapra és az orrnyálkahártyájára is. A helyi nyirokcsomók megduzzadnak.
Felismerése
[szerkesztés]A bakteriológiai teszt eredménye leghamarabb 12 óra múlva áll rendelkezésre. Ezért gyanús esetben a kezelést a tünetek alapján kezdik meg, különösen a toxikus diftéria gyanúja esetén.
Kezelése
[szerkesztés]
- Ellenszérum: a szérumban található antitestek a baktérium toxinjához kapcsolódnak, ezzel hatástalanítják azt. Ez gyakorlatilag egy passzív védőoltás, melyet Emil von Behring orvos vezetett be széleskörűen. Tartós védelemhez nem vezet, a már kialakult betegség kezelésére szolgál. Behring a szérum kifejlesztéséért és a diftéria elleni harcáért 1901-ben elsőként kapta meg a Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat.
- Antibiotikumok: a baktériumok elpusztítására a penicillint legalább tíz napig kell adagolni
A légutak elzáródása esetén légcsőmetszésre is szükség lehet. A szív kímélésére öt-hat hét szigorú ágynyugalom kell. Megfelelő kezeléssel a maradandó károsodás és a halálozás esélye nagy mértékben csökken.
Komplikációk
[szerkesztés]A leggyakoribb toxikus komplikációk a szívizomgyulladás és az ideggyulladás. Így az 1995-ös kirgizisztáni diftériajárványban 656 beteg tartós kezelésre szorult. 22%-uknál állapítottak meg szívizomgyulladást, és 5%-uknál ideggyulladást.
- Szívizomgyulladás esetén fennáll a szívnagyobbodás, a vezetési zavarok és a keringés összeomlásának veszélye. A betegség első hetében, vagy a lábadozás idején beállhat a hirtelen szívhalál.
- Az ideggyulladás különböző agyidegek, vagy azok ágainak gyulladásában nyilvánul meg. Az arcideg és a gégét beidegző nervus recurrens bénulása a lágy szájpadlás, a szemizmok bénulásához vezethet, vagy a nyelésben okoz zavart. Rendszerint betegség kialakulásától számított első, második vagy harmadik hónapban alakul ki.
- A halállal végződő esetek felében tüdőgyulladás is kialakul.
- Ritkábban előfordul vesegyulladás a vese funkciójának romlásával, szívbelhártya-gyulladás, tüdőembólia és agyvelőgyulladás.
Története
[szerkesztés]A diftéria nevet Pierre Fidèle Bretonneau vezette be 1826-ban. 1858-ban a kórokozót keresve vizsgálták a mikroorganizmusokat. A valódi kórokozót Friedrich Loeffler találta meg 1884-ben. A Corynebakteria csoportba a kórokozót 1896-ban sorolták be.
1888-ban Émile Roux és Alexandre Yersin kimutatta a toxint. 1889-ben Emil von Behring felfedezte, hogy a szérum hordozza az immunitást. A beteg állatokból az antitoxint Behring és Shibasaburo Kitasato 1890-ben vitték át emberbe. William Hallock Park és Anna Wessels Williams 1894-ben állították elő az antitoxint.
Az első immunizálást az antitoxin felhasználásával Behring és Erich Wernicke végezte, 1898-ban. Behring 1901-ben Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott a diftéria ellen végzett kutatásaiért. Behring folytatta a kutatásait, és 1913-ban toxin-antitoxin keveréket alkotott az immunizáláshoz. Az oltáshoz Gaston Ramon hő- és formalinos kezelést vezetett be 1924-ben.
1910–11-ben Schick Béla Amerikában élt magyar gyermekorvos, találta fel azt a róla elnevezett eljárást, amelynek segítségével megállapítható, hogy ki mennyire ellenálló a diftériával szemben. A bőr alá fecskendezett toxin a fogékony egyének esetében pozitív reakciót váltott ki. Ez az eljárás Schick-próba néven vonult be a köztudatba.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ van Panhuis WG, Grefenstette J, Jung SY, Chok NS, Cross A, Eng H, Lee BY, Zadorozhny V, Brown S, Cummings D, Burke DS. (2013. November). „Contagious diseases in the United States from 1888 to the present.” (angol nyelven). N Engl J Med. 369 (22), 2152-8. o. DOI:10.1056/NEJMms1215400. PMID 24283231.
- ↑ Dhillon S. (2010. May). „DTPa-HBV-IPV/Hib Vaccine (Infanrix hexa): A Review of its Use as Primary and Booster Vaccination.” (angol nyelven). Drugs. 70 (8), 1021-58. o. DOI:10.2165/11204830-000000000-00000. PMID 20481658.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Diphtherie című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Diphtheria című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
 |
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat. |
