Torockó hagyományai
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
„Alig van bérczes kis honunkban helység, mely természetrajzi, történelmi, de főleg népéleti tekintetben annyi érdekeltséget tudna költeni, mint Toroczkó” – írta a múlt században Orbán Balázs, Erdély nagy szülöttje, és szavai ma is érvényesek.
Az erdélyi Torockói-hegység változatos, izgalmas vidék. Csobogó patakok vize tükrözi vissza a szikár sziklacsúcsokat és szurdokvölgyeket, melyek Torockó történelméről tanúskodnak. A vasércbányászat egykori színhelye volt a Székelykő és az Ordaskő közötti medencében elterülő falu, ahol az égbe törő bércek miatt kétszer kel fel a Nap. A székely bányászcsaládok életet gyakran dúlta fel tatár, kun, török, császári had, nehezítette földesúr vagy tűzvész.[1]
Az évszázadok múltával Torockó mégis megmaradt kincseivel együtt magyarnak. Fenséges természeti környezetével, hófehérre meszelt házaival, különleges népviseletével és népművészetével ma is a legkülönlegesebb falvak közé tartozik, mely 1999-ben Europa Nostra-díjat kapott. Épített öröksége nemzeti érték, igazi hungarikum. Lakói pedig kedves, vendégszerető emberek, akik a szomszédos Torockószentgyörggyel sajátos magyar szigetet alkotnak e vidéken.
Torockó hagyományai gazdagok és szorosan kapcsolódnak a település történetéhez és környezetéhez.
Eredet
[szerkesztés]Bányászat
[szerkesztés]Torockó bányászatának századokon átívelő múltja van. A régen használt, kimerült vastelérek a falu mindennapi életét befolyásoló tevékenység megkérdőjelezhetetlen szerepét felidézve a mai napig hozzájárulnak a nép kultúra fejlődéséhez.
Torockó volt Erdély legjelentőségteljesebb vasműves központja már az 1848-as forradalmat megelőző, de az azt követő évtizedekben is.
Bizonyos források szerint a Hegyorra, Falomódala, Bérc és Tilalmas mészkőgerincei által határolt területeken mintegy 80 bánya működött.
Vasművesség
[szerkesztés]A verőkből kikerülő, félkész állapotban lévő vas megmunkálása, kikovácsolása különböző eszközökké olyan mesterséggé fejlődött, mely a teljes falu lakosságának fémesköz igényét képes volt kielégíteni, miközben rengeteg embernek egyúttal munkát is biztosított.
Kincsek
[szerkesztés]Építészet
[szerkesztés]A Kőköz meredek sziklái, valamint a Borévi szoros határolta medencékben fekvő falu épületeiben megjelenik a meghatározó, hagyományokból gazdagon táplálkozó népi kultúra mellett a városi követelményekhez történő illeszkedés kényszere is. Torockón klasszicista stílusban, múlt századi polgári ízléssel felépített lakóházak biztosítják s településkép egységes és egyedi látványát.
A torockói népművészetben is megtalálható a Nap szimbólum, melynek jelentése többek között: hatalom, isteniség, ragyogás, bölcsesség.
Vízimalom
[szerkesztés]A több mint 30 db vízzel hajtott vasverő közül mára csak egy maradt fent. Az 1752-ben épült verő a 20. században már gabona őrlésére szolgált, ma már múzeumként látogatható.
Kézimunka
[szerkesztés]Varrottasok, hímzések
[szerkesztés]Annak érdekében, hogy a már korábban is teret hódító, más falvaktól merőben eltérő helyi igényeket a lehető legmagasabb szinten legyenek képesek kiegészíteni, Torockón rengeteg különböző mesterség honosodott meg.
A jóllét, vagyon a ház díszességéről, népviseletének mintájáról lehetett megkülönböztetni. Ilyen volt például a „szép szoba”, ahol csak kézzel kivart varrostasok díszített függönyök, abroszok, terítők, párnák és festett bútorok alkották. Többféle minta, különböző jelentéssel bírt, ami kék vagy piros színű lehet.
Bútorfestés
[szerkesztés]Ahogy a varrostasok, hímzések kihagyhatatlan motívuma Torockónak, így a bútorfestés sem maradhat el. A bútorkészítők által előállított darabok kezdetben rengeteg közös vonást mutattak díszítés tekintetében a kalotaszegi bútorokkal. Azonban a múltban történt tűzesetek következtében az eredeti tradicionális bútorok jelentős része odaveszett. Így a helyi asztalosok a 19. század elején átvett barokkos festészeti stílust munkáikba beépítve készítették a bútorokat. A festett bútorok alap színe a zöld, ritkább esetekben a kék vagy barna.
Farsangtemetés
[szerkesztés]„A Farsangtemetés Torockón is szokás, / ezt nekünk örökbe ükapáink hagyták. / Ezért ezt a szokást tovább is kell vigyük, / ha mi kiöregszünk, folytatja gyermekünk.”
A Farsangtemetés mára már idegenforgalmi érdekesség. Évszázados történelemmel rendelkezik. A farsangi menet helyi fiúkból áll, akik torockói népviseletet viselnek, férfi és nőit egyaránt. A menet elején és végén betyárok ostorral csattintanak, elijesztve a telet. A menetet vezeti a pap és kántor, majd utánuk sorba, párban népviseletbe öltözött fiúk, végén Farsang Döme koporsóját viszik, akit a vénlányok siratnak. Miután a falut végig járják a falu központjában a vajorban széttörik a koporsót az ördögök, akik mindenkit fekete festékkel összekennek. a kisfiúk zsidónak, cigánynak öltöznek, nekik az adománygyűjtés a feladatuk.
A farsangi szertartás 1983-ban megfogalmazott intése így szól:
„Ne feledjük soha drága őseinket, / Hordjuk büszkeséggel népviseletüket. / Torockói ruha, torockói párta / Ne penészedjen a festett ládában.”
Amíg az intésnek foganatja lesz, addig a régi szokás is élni fog.
Gasztronómia
[szerkesztés]Torockó különlegessége népviselete, földrajzi fekvése, valamint építészete mellett a hagyományok megőrzésében rejlik, melynek meghatározó részét képező a gasztronómia is. Ma már elfogadottnak számító, bátor alapanyaghasználat, érdekes ízkombinációk a maguk formabontóságával a múltban is egyediséget kölcsönöztek a helyi konyhának.
Füstölt húst és aszalt gyümölcsöket is bőséggel tartalmazó országgyűlés leves, valamint a laska tésztával elkészített szabógallér leves gazdag, bőséges étel. A levesekhez hasonlóan a főfogásokat sem a könnyedség jellemzi. A húsos ételek, burgonya elengedhetetlen a menüről.
Az étkezést megkoronázó édes ínyencségek, specialitások közül kiemelkedő a porcukorral meghittet, diós habbal töltött hamuzsák. Valamint az ünnepek elengedhetetlen részét képző Somodi kalács, mely a torockói gasztronómia büszkesége.
Viselet
[szerkesztés]A torockói viselet a teljes Kárpát- medence magyar néprajzi tájegységei között maga nemében egyedülálló. Sajátossága többen felfigyeltek az évek alatt, a róla szóló kutatások és írások bő száz évnél korábbra is visszanyúlnak. Minden korosztálynak megvan a maga viselete és szabályai. A viseletről már tudni lehet, hogy a fiatal lény konfirmált, vagy el van jegyezve, akár már férjnél van. A nők ruhájáról meg lehet állapítani, hogy hány éves is. A férfiak ruhája kevésbé díszes, mint a nőké, de azért itt is megtalálható több motívum is.
- Gyermekem viselete 7 éves korukig
- 10 éves fiú, leány 14 éves korukig
- 14-18 éves leány viselet
- Konfirmáló ruha fiúknál, lányoknál
- A 18 éves kor utáni viselet
- Menyasszony- párta
- Vőlegény
- Esküvő utáni fátyol
- 30-40 éves asszony viselete
- Férfi viselet a ködmön
- 40-45 éves asszony viselete
- Moldon öltözet
- 60 éves asszony viselete
- 70 éves asszony viselete
- Az idős férfiak templomcondrája
- 80 éves asszony viselete
A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a lány újraélesztése és továbbadása. A hagyományoknak van már múlt után jelene és szilárd meggyőződésem, hogy lesz jövője is.
További képekeért Torockó hagyományaial kapcsolatosan olvassa le a QR kódot:
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kezdőlap (magyar nyelven). duna-haz.com. (Hozzáférés: 2023. december 28.)
- ↑ www.neosoft.hu, NeoSoft Kft-: Torockó és viselete Klotz Miklós fotográfus szemével (magyar nyelven). Székesfehérvár Városportál, 2023. február 27. (Hozzáférés: 2023. december 28.)