Ugrás a tartalomhoz

Torockó hagyományai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Székelykő és Torockó

„Alig van bérczes kis honunkban helység, mely természetrajzi, történelmi, de főleg népéleti tekintetben annyi érdekeltséget tudna költeni, mint Toroczkó” – írta a múlt században Orbán Balázs, Erdély nagy szülöttje, és szavai ma is érvényesek.

Az erdélyi Torockói-hegység változatos, izgalmas vidék. Csobogó patakok vize tükrözi vissza a szikár sziklacsúcsokat és szurdokvölgyeket, melyek Torockó történelméről tanúskodnak. A vasércbányászat egykori színhelye volt a Székelykő és az Ordaskő közötti medencében elterülő falu, ahol az égbe törő bércek miatt kétszer kel fel a Nap. A székely bányászcsaládok életet gyakran dúlta fel tatár, kun, török, császári had, nehezítette földesúr vagy tűzvész.[1]

Az évszázadok múltával Torockó mégis megmaradt kincseivel együtt magyarnak. Fenséges természeti környezetével, hófehérre meszelt házaival, különleges népviseletével és népművészetével ma is a legkülönlegesebb falvak közé tartozik, mely 1999-ben Europa Nostra-díjat kapott. Épített öröksége nemzeti érték, igazi hungarikum. Lakói pedig kedves, vendégszerető emberek, akik a szomszédos Torockószentgyörggyel sajátos magyar szigetet alkotnak e vidéken.

Torockó hagyományai gazdagok és szorosan kapcsolódnak a település történetéhez és környezetéhez.

Bánya bejárat

Eredet

[szerkesztés]

Bányászat

[szerkesztés]

Torockó bányászatának századokon átívelő múltja van. A régen használt, kimerült vastelérek a falu mindennapi életét befolyásoló tevékenység megkérdőjelezhetetlen szerepét felidézve a mai napig hozzájárulnak a nép kultúra fejlődéséhez.

Torockó volt Erdély legjelentőségteljesebb vasműves központja már az 1848-as forradalmat megelőző, de az azt követő évtizedekben is.

Bányász

Bizonyos források szerint a Hegyorra, Falomódala, Bérc és Tilalmas mészkőgerincei által határolt területeken mintegy 80 bánya működött.

Vasművesség

[szerkesztés]

A verőkből kikerülő, félkész állapotban lévő vas megmunkálása, kikovácsolása különböző eszközökké olyan mesterséggé fejlődött, mely a teljes falu lakosságának fémesköz igényét képes volt kielégíteni, miközben rengeteg embernek egyúttal munkát is biztosított.

Kincsek

[szerkesztés]

Építészet

[szerkesztés]
Fehér házak

A Kőköz meredek sziklái, valamint a Borévi szoros határolta medencékben fekvő falu épületeiben megjelenik a meghatározó, hagyományokból gazdagon táplálkozó népi kultúra mellett a városi követelményekhez történő illeszkedés kényszere is. Torockón klasszicista stílusban, múlt századi polgári ízléssel felépített lakóházak biztosítják s településkép egységes és egyedi látványát.

A torockói népművészetben is megtalálható a Nap szimbólum, melynek jelentése többek között: hatalom, isteniség, ragyogás, bölcsesség.

Vízimalom

[szerkesztés]
Vízimalom

A több mint 30 db vízzel hajtott vasverő közül mára csak egy maradt fent. Az 1752-ben épült verő a 20. században már gabona őrlésére szolgált, ma már múzeumként látogatható.

Kézimunka

[szerkesztés]

Varrottasok, hímzések

[szerkesztés]

Annak érdekében, hogy a már korábban is teret hódító, más falvaktól merőben eltérő helyi igényeket a lehető legmagasabb szinten legyenek képesek kiegészíteni, Torockón rengeteg különböző mesterség honosodott meg.

Vatottas minta

A jóllét, vagyon a ház díszességéről, népviseletének mintájáról lehetett megkülönböztetni. Ilyen volt például a „szép szoba”, ahol csak kézzel kivart varrostasok díszített függönyök, abroszok, terítők, párnák és festett bútorok alkották. Többféle minta, különböző jelentéssel bírt, ami kék vagy piros színű lehet.

Bútorfestés

[szerkesztés]
Festett láda

Ahogy a varrostasok, hímzések kihagyhatatlan motívuma Torockónak, így a bútorfestés sem maradhat el. A bútorkészítők által előállított darabok kezdetben rengeteg közös vonást mutattak díszítés tekintetében a kalotaszegi bútorokkal. Azonban a múltban történt tűzesetek következtében az eredeti tradicionális bútorok jelentős része odaveszett. Így a helyi asztalosok a 19. század elején átvett barokkos festészeti stílust munkáikba beépítve készítették a bútorokat. A festett bútorok alap színe a zöld, ritkább esetekben a kék vagy barna.

Farsangtemetés

[szerkesztés]

„A Farsangtemetés Torockón is szokás, / ezt nekünk örökbe ükapáink hagyták. / Ezért ezt a szokást tovább is kell vigyük, / ha mi kiöregszünk, folytatja gyermekünk.”

Farsangi menet

A Farsangtemetés mára már idegenforgalmi érdekesség. Évszázados történelemmel rendelkezik. A farsangi menet helyi fiúkból áll, akik torockói népviseletet viselnek, férfi és nőit egyaránt. A menet elején és végén betyárok ostorral csattintanak, elijesztve a telet. A menetet vezeti a pap és kántor, majd utánuk sorba, párban népviseletbe öltözött fiúk, végén Farsang Döme koporsóját viszik, akit a vénlányok siratnak. Miután a falut végig járják a falu központjában a vajorban széttörik a koporsót az ördögök, akik mindenkit fekete festékkel összekennek. a kisfiúk zsidónak, cigánynak öltöznek, nekik az adománygyűjtés a feladatuk.

A farsangi szertartás 1983-ban megfogalmazott intése így szól:

„Ne feledjük soha drága őseinket, / Hordjuk büszkeséggel népviseletüket. / Torockói ruha, torockói párta / Ne penészedjen a festett ládában.”

Amíg az intésnek foganatja lesz, addig a régi szokás is élni fog.

Gasztronómia

[szerkesztés]

Torockó különlegessége népviselete, földrajzi fekvése, valamint építészete mellett a hagyományok megőrzésében rejlik, melynek meghatározó részét képező a gasztronómia is. Ma már elfogadottnak számító, bátor alapanyaghasználat, érdekes ízkombinációk a maguk formabontóságával a múltban is egyediséget kölcsönöztek a helyi konyhának.

Különleges fogások

Füstölt húst és aszalt gyümölcsöket is bőséggel tartalmazó országgyűlés leves, valamint a laska tésztával elkészített szabógallér leves gazdag, bőséges étel. A levesekhez hasonlóan a főfogásokat sem a könnyedség jellemzi. A húsos ételek, burgonya elengedhetetlen a menüről.

Az étkezést megkoronázó édes ínyencségek, specialitások közül kiemelkedő a porcukorral meghittet, diós habbal töltött hamuzsák. Valamint az ünnepek elengedhetetlen részét képző Somodi kalács, mely a torockói gasztronómia büszkesége.

Viselet

[szerkesztés]
Népviselet

A torockói viselet a teljes Kárpát- medence magyar néprajzi tájegységei között maga nemében egyedülálló. Sajátossága többen felfigyeltek az évek alatt, a róla szóló kutatások és írások bő száz évnél korábbra is visszanyúlnak. Minden korosztálynak megvan a maga viselete és szabályai. A viseletről már tudni lehet, hogy a fiatal lény konfirmált, vagy el van jegyezve, akár már férjnél van. A nők ruhájáról meg lehet állapítani, hogy hány éves is. A férfiak ruhája kevésbé díszes, mint a nőké, de azért itt is megtalálható több motívum is.

  • Gyermekem viselete 7 éves korukig
  • 10 éves fiú, leány 14 éves korukig
  • 14-18 éves leány viselet
  • Konfirmáló ruha fiúknál, lányoknál
  • A 18 éves kor utáni viselet
Menyasszonyi párta
  • Menyasszony- párta
  • Vőlegény
  • Esküvő utáni fátyol
  • 30-40 éves asszony viselete
  • Férfi viselet a ködmön
  • 40-45 éves asszony viselete
  • Moldon öltözet
  • 60 éves asszony viselete
  • 70 éves asszony viselete
  • Az idős férfiak templomcondrája
  • 80 éves asszony viselete

A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a lány újraélesztése és továbbadása. A hagyományoknak van már múlt után jelene és szilárd meggyőződésem, hogy lesz jövője is.

QR kód

További képekeért Torockó hagyományaial kapcsolatosan olvassa le a QR kódot:

[1][2]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Kezdőlap (magyar nyelven). duna-haz.com. (Hozzáférés: 2023. december 28.)
  2. www.neosoft.hu, NeoSoft Kft-: Torockó és viselete Klotz Miklós fotográfus szemével (magyar nyelven). Székesfehérvár Városportál, 2023. február 27. (Hozzáférés: 2023. december 28.)