Ugrás a tartalomhoz

Tornai vértő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tornai vértő
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
IUCN3.1[1]
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 250 000 Ft[2]
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Lamiales (Ajakosvirágúak)
Család: Borágófélék (Boraginaceae)
Nemzetség: Vértő (Onosma)
Faj: O. tornensis
Tudományos név
Onosma tornensis
Jáv.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tornai vértő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tornai vértő témájú kategóriát.

Az Aggteleki Nemzeti Park kiemelkedő értéke a tornai vértő, mely kizárólag a Gömör–Tornai-karszt néhány pontján fordul elő. Ennek az észak-kárpáti bennszülött növényfajnak a teljes világállománya kizárólag a Tornai-várhegyen és az Alsó-hegy déli lejtőjén, a sziklagyep- és karsztbokorerdőfoltok alkotta mozaik nyíltabb részein találhatóak. A Jávorka Sándor magyar botanikus által 1906-ban felfedezett vértő veszélyeztetettsége és ritkasága miatt szerepel a világ féltve őrzött növényfajait összefoglaló vörös listán, melynek állományait napjainkban sajnos a kopárfásítások idején betelepített feketefenyő és bálványfa terjedése veszélyezteti.

Leírása

[szerkesztés]

Alacsony szárú (15–30 cm) tőlevélrózsás, sűrűn serteszőrős évelő növény. Szára nem elágazó, vagy kevés (2-3) ágú, igen sok (15-35) szárlevéllel. A 2–4 cm hosszú, és legfeljebb 5 mm széles levelek hegyesedők, a rásimuló szőrzettől szürkészöldek, szélük visszahajló. Citromsárga pártája 1,5–2 cm hosszú, legalább még egyszer akkora, mint a csésze. Július-szeptember eleje között virágzik.

Az európai Vörös Könyvben a kontinens 100 legritkább növénye közt szerepel. Hazai rokonaitól kisebb, törékenyebb termete, kisebb tőlevélrózsája és a csészéhez képest hosszabb virágai alapján jól megkülönböztethető.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Magyarország védett növényei (Szerk: Farkas Sándor) Mezőgazda Kiadó, ISBN 963-9239-13-5, 1999.