Ugrás a tartalomhoz

Tompavégű csiga

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tompavégű csiga
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Altörzs: Héjasok (Conchifera)
Osztály: Csigák (Gastropoda)
Alosztály: Orthogastropoda
Öregrend: Heterobranchia
Rend: Tüdőscsigák (Pulmonata)
Alrend: Eupulmonata
Alrendág: Stylommatophora
Öregcsalád: Pupilloidea
Család: Orculidae
Nem: Sphyradium
Faj: S. doliolum
Tudományos név
Sphyradium doliolum
Bruguière, 1792
Szinonimák

Orcula doliolum

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tompavégű csiga témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tompavégű csiga témájú médiaállományokat és Tompavégű csiga témájú kategóriát.

A tompavégű csiga[1] vagy kicsi kascsiga[2] (Sphyradium doliolum) Közép- és Délkelet-Európában elterjedt, szárazföldi csigafaj.

Megjelenése

[szerkesztés]

A csiga háza 5–7 mm magas, 2–3 mm széles, 8-10 kevéssé emelkedő kanyarulatból áll. A ház hengeres, csúcsa kissé kihegyesedő félgömb formájú, legnagyobb szélességét a felső egyharmadánál éri el, onnan fokozatosan keskenyedik a szájadék felé. A héj színe világos szaruszín, nem áttetsző, felülete ritkásan bordázott. A szájadéknak erős ajakduzzanata van, felső boltozatán taréjszerű kiemelkedés, oldalt pedig a tengely felőli részen két, egymástól nem teljesen elváló redő található. A fiatal állatok köldöke nyitott, ami a felnőtteknél már bezárult. A szürke színű csiga haladás közben vízszintesen elfekteti házát.

Elterjedése és életmódja

[szerkesztés]

A tompavégű csiga a Pireneusoktól Észak-Iránig fordul elő, de jellemzően dél-, délkelet-európai faj. Északon Közép-Németországig és Dél-Lengyelországig hatol. Szicíliáról hiányzik. Svájcban 1400, Bulgáriában 1900 m magasságig találták meg. Magyarországon a Dunántúlon és az Északi-középhegységben fordul elő.

Elsősorban az erdőket kedveli, ahol az avar vagy kövek alatt található meg. Meleg- és szárazságkedvelő, inkább (de nem kizárólag) a meszes talajú élőhelyeket preferálja. Nagyobb magasságokban nyíltabb területen is előfordul.

Magyarországon nem védett.

Források

[szerkesztés]
  1. Krolopp Endre: Csigák, kagylók. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1981. ISBN 963 11 2610 2
  2. Domokos Tamás, Pelbárt Jenő: A magyarországi recens puhatestűek (Mollusca) magyar köznyelvi elnevezései Archiválva 2013. október 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (2011) Malakológiai Tájékoztató, 25–39, 2011.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]