Ugrás a tartalomhoz

Tomka Ferenc

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tomka Ferenc
Született1942. június 26. (82 éves)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaszociológus, egyháztörténész, pap, egyetemi tanár
TisztségePüspöki tanácsos, érseki tanácsos, címzetes apát
IskoláiKözponti Hittudományi Akadémia
KitüntetéseiBudapestért díj (1996)
A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2012)
Sablon • Wikidata • Segítség

Tomka Ferenc (Budapest, 1942. június 26. –) magyar szociológus, egyháztörténész, pap, egyetemi tanár, Tomka Miklós testvére.

Gyermekkora és tanulmányai

[szerkesztés]

Dr. Tomka Miklós és Farkas Mária második gyermekeként született. Édesapja ebben az időben a Földművelésügyi Minisztérium osztályvezetője volt, akit 1948-ban elbocsátottak állásából, mivel nem írta alá a Mindszenty bíborost elítélő nyilatkozatot. 1951-ben az ötgyermekes családot kitelepítették Budapestről Mádra. 1953-ban vonták vissza a kitelepítési rendeletet, ekkor a család Aszódra költözött. A gyermek Ferencet, akárcsak a bátyját, Miklóst, kitűnő általános iskolai eredményei ellenére, politikai-világnézeti okokból, nem vették fel a helyi gimnáziumba.

Középiskolai tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban végezte. Az érettségit követően a váci egyházmegye kispapjaként Egerben kezdte meg teológiai tanulmányait 1960-ban, a következő évben püspöke a budapesti Központi Papnevelő Intézetbe küldte, majd tanulmányait a Központi Hittudományi Akadémián folytatta. 1965. június 20-án Vácott szentelték pappá.

Lelkipásztori és tudományos tevékenysége

[szerkesztés]

1965-től Szabadszálláson, 1968-tól Tiszakécskén, majd 1969-től Felsőgödön működött káplánként. Közben 1966-ban teológiai doktori címet szerzett a Hittudományi Akadémián.

1971-től posztgraduális képzésben vett részt Rómában, a Pápai Magyar Intézet növendékeként: szociológiai tanulmányokat folytatott a dominikánusok által vezetett Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetemen; 1973-ban licenciátusi, majd 1975-ben doktori fokozatot nyert. A Rómában töltött évek alatt ismerkedett meg a Fokoláre lelkiségi mozgalommal, melynek – hazatértét követően – egyik magyarországi elterjesztője lett.

1976-tól 1989-ig az Egri Érseki Hittudományi Főiskolán a lelkipásztorkodásra felkészítő tantárgyakat tanította, és ezzel egyidejűleg a budapesti Központi Hittudományi Akadémián tanított magántanárként. Tantárgyai: szociológia, katekétika, lelkipásztorkodástan. 1991 óta tanított a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán.

Fiatal pap kora óta építője, majd terjesztője volt a rendszer által szigorúan tiltott katolikus ifjúsági- és csoportmunkának, emiatt a rendszerváltásig folyamatos rendőrségi megfigyelés alatt állt.

1989-től 2014-ig alapító plébánosa volt a Káposztásmegyeri Szentháromság Plébániának.

1989 óta az Országos Lelkipásztori Intézet főmunkatársa, az országos Lelkipásztori Napok összefogó vezetője, 1994-től az Esztergom-Budapesti főegyházmegye felnőttképzési referense volt.

2004-től egyetemi tanár volt.

2014-ben egészségi állapotára való tekintettel nyugállományba vonult.[1]

Sok könyv szerzője; több száz tanulmánya, cikke jelent meg különböző folyóiratokban, és számos előadást tartott Magyarországon és külföldön.[2]

Főbb elismerései

[szerkesztés]

Egyházi elismerés

  • Püspöki tanácsos, érseki tanácsos, címzetes apát (1996)

Polgári elismerések

Könyvei

[szerkesztés]
  • A keresztény hit legfőbb kérdései – Bécs : Opus Mystici Corporis
  • Lelkipásztori teológia: Az egyház látható életének és küldetésének teológiája. – Budapest : Katolikus teológiai főiskolai jegyzetek
  • Szentségi lelkipásztorkodás. – Budapest : Jegyzet. Katolikus Teológiai Főiskola
  • Intézmény és karizma az egyházban: vázlatok a katolikus egyház szociológiájához. – Budapest : Katolikus Társadalomtudományi Akadémia : Országos Lelkipásztori Intézet
  • Istenkeresés a magyar irodalomban: Vázlatok, gondolatok a magyar irodalomból. – Budapest : Szent Gellért Egyházi Kiadó, majd Szent István Társulat
  • Az egyház bűnei? Mi igaz, mi nem igaz?: az egyház bűneiről és bocsánatkéréséről katolikusoknak – Budapest : Szent István Társulat
  • Halálra szántak, mégis élünk! : egyházüldözés 1945-1990 és az ügynök-kérdés – Budapest : Szent István Társulat
  • Nagykorúság Krisztusban: bérmálkozók könyve; [munkatárs] Koroncz László; Rédly Elemér. – Budapest : Szent István Társulat
  • Találkozás a kereszténységgel : fiataloknak, felnőtteknek, bérmálkozóknak, katekumeneknek – Budapest : Szent István Társulat
  • A Szentföldön Jézus nyomában. DVD és könyv, Szent Jeromos Kiadó
  • Biztos út. Szerelemről, szexualitásról értelmesen. Budapest : Szent István Társulat[3]
  • Halálra szántak, mégis élünk! Egyházüldözés 1945–1990 és az ügynök-kérdés; 4. átdolg. kiad.; Szt. István Társulat, Budapest, 2016
  • Vegyétek a Szentlelket! Bérmálkozók könyve; Szt. István Társulat, Budapest, 2016
  • Ferenc pápa családlevele – közelebbről. Családcsoportoknak és mindenkinek; Szt. István Társulat, Budapest, 2017
  • Ferenc pápa – próféta vagy eretnek? Új korszak az egyház életében; Kreatív Kontroll Kft., Budapest, 2018
  • Biztos út. Szerelemről, szexualitásról értelmesen : serdülőknek, fiataloknak, jegyeseknek, hitoktatóknak, szülőknek, házasságra készülőknek; 5. jav. kiad.; Szt. István Társulat, Budapest, 2019
  • Szentségi lelkipásztorkodás és az "új evangelizáció". Lelkipásztori teológia II. Az egyház önmegvalósítása a szentségekben; 5. jav. kiad.; Szt. István Társulat, Budapest, 2019
  • A miseliturgia logikája és lelke; Szt. István Társulat, Budapest, 2020

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Személyi változások egyházmegyéinkben. Magyar Kurír, 2014. július 3. [2014. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 5.)
  2. ↑ Tomka Ferenc Nyomtatásban megjelent írásai a Sapientia Főiskola honlapján[halott link]
  3. ↑ A felsorolt könyvek mindegyike több kiadásban jelent meg, ezért a felsorolásban a kiadási év nincs feltüntetve

Források és további információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tomka_Ferenc&oldid=27383986”