Toókos Gyula
| Toókos Gyula | |
 | |
| Született | 1883. április 2. Vajasd |
| Meghalt | 1958. május 30. (75 évesen) Szikszó |
| Állampolgársága | magyar |
| Rendfokozata | tábornok |
| Halál oka | szívinfarktus |
| Iskolái | Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Toókos Gyula témájú médiaállományokat. | |
Vitéz sepsibaczoni Toókos Gyula (Vajasd, 1883. április 2.[1] – Szikszó, 1958. május 30.), tábornok, vitézi rend törzskapitánya, királyi vezérkari huszárkapitány, az 1920-as évek első felében az Etelközi Szövetség egyik vezetője.
Élete
[szerkesztés]A nemesi származású sepsibaczoni Toókos család sarja. Édesapja sepsibaczoni Toókos Sándor (1835-1916),[2] gyulafehérvári református esperes, vajasdi lelkész, boroskrakkói földbirtokos, Alsó-Fehér vármegye törvényhatósági tagja, édesanyja Szendrey Jozefa (1844-1908) volt.[3] Nagyenyeden és a soproni Honvéd Főreáliskolában végezte, ezután a Ludovika Akadémián folytatta tanulmányait. Újonnan avatott hadnagyként első beosztását az 1. honvéd huszárezred kecskeméti osztályánál foglalta el 1904-ben, mint szakaszparancsnok és zászlóaljsegédtiszt. Majd különféle továbbképző tanfolyamok után 1907-ben a pápai 7. sz. huszárezred zalaegerszegi osztályához került.
Toókos Gyula 1918 végétől az előrenyomuló román hadsereggel szemben az erdélyi megyék nemzetőrségeit szervezte és hírszerzőtisztként is működött.[4] A vitézi rend első székkapitánya. Egyik érdeme a Vitézi rendben a vitézi avatás szertartás rendjét 1920-ban Toókos Gyula, a 6. számú vitézi törzsszék törzskapitánya dolgozta ki.[5] A Hadilevéltárba helyezték, és 1921 szeptemberében alezredessé lépett elő. Egy hónappal ezután, Toókos Gyulát IV. Károly magyar király második visszatérési kísérleténél bizalmas utasítással látták el a király feltartóztatására tett harcmozdulatok alkalmával. Azonban a volt uralkodó hívei elfogták, ezért a megbízatásnak csak részben tudott eleget tenni. Utóbb mintegy kárpótlásként a fogva tartásért, Tihanyban ráhárult a fejedelmi pár őrzésének felügyelete. Első házassága vége után, elvette a második nejét, a Tordán élő magyarzsákodi Horváth Ilonát.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- ↑ familysearch.org Toókos Sándor gyászjelentése
- ↑ famiylsearch.org Toókos Sándorné Szendrey Jozefa gyászjelentése
- ↑ Zounuk 15. (A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve. Szolnok, 2000)TANULMÁNYOKNégyesy László: A Vitézi Rendről II. (1922-1945) / 187. o.
- ↑ Turbucz Dávid. A Horthy-kultusz. 1919-1944. Magyar történelmi emlékek. MTA. 2015. 117. o.
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Vajay, Szabolcs: Ordinis Sancti Iohannis in Hungaria thesaurus ac corpus : Obedientia Brandenburgensis : Repertorium Historicum Familiarum quibus Milites procedent. [Címvált. a gerincen: A Johannita Rend lovagjai, 1854-1987.]. [München], 1987.
