Tintakék boglárka

Tintakék boglárka
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok;
Törzs:	Ízeltlábúak;
Osztály:	Rovarok;
Rend:	Lepkék;
Család:	Boglárkalepke-félék;
Nem:	Plebejus;
Tudományos név
	Plebejus argyrognomon; (Virgstrassir, 1779)
Szinonimák
	Plebeius argyrognomon; Polyommatus argyrognomon; Plebejus aegus
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Tintakék boglárka témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Tintakék boglárka témájú médiaállományokat és Tintakék boglárka témájú kategóriát.

A tintakék boglárka (Plebejus argyrognomon) a boglárkalepke-félék családjába tartozó, Eurázsiában és Észak-Amerikában honos lepkefaj. Egyéb elnevezései: csillogó boglárka, szilvakék boglárka.

Megjelenése

A tintakék boglárka szárnyfesztávolsága 2,4-3,0 cm. A hím szárnyainak felső oldala ibolya kék vagy szilvakék, fekete szegéllyel, fekete behintéssel; erei is feketék. Rojtja fehér. A nőstény szárnyai csokoládébarnák, a szárnyak töve néha kék pikkelyes. A hátsó szárnyon narancssárga szegélyfoltsor látható, amely halványan vagy sötét árnyékként átterjedhet az elülső szárnyra is.

A szárnyak fonákja világos galambszürke vagy halványbarna. Az elülső és hátsó szárnyakon és narancssárga, ív alakú foltokból álló szegélyfoltsor található, amely olykor egybefolyik. Ennek belső oldalán fekete-fehér szemfoltsor húzódik mindkét szárnyon.

Igen változékony faj, a foltok méretében, hosszában, foltsorok hosszában, a szárnyak alapszíneiben eltérések lehetnek.

Petéje lapított, fehér színű, felszíne sűrűn gödörkés.

Hernyója világoszöld, bársonyosan szőrözött, hátán sötétzöld csíkkal.

Hasonló fajok

Hasonlíthat hozzá az ezüstös boglárka, az északi boglárka és a fóti boglárka.

Elterjedése

Eurázsiában (Franciaországtól Kamcsatkáig) és Észak-Amerika nyugati partvidékén honos. Magyarországon mindenütt előfordul, gyakori.

Életmódja

Nem bolygatott száraz és üde rétek, tisztások, útszélek, felhagyott szőlők lepkéje.

Évente két (hűvösebb éghajlaton egy) nemzedéke repül (május eleje-június közepe és július közepe-szeptember közepe). A hímek territóriumot őriznek, a nőstények keveset repülnek. Sokszor csapatostul fordul elő, a hímek tömegesen szívogathatnak a nedves földön. Többnyire lila, kék és sárga virágokon szívogatják a nektárt. A nőstény tarka koronafürtre vagy érdeslevelű csüdfűre rakja petéjét, ami áttelel és tavasszal kel ki belőle a hernyó.

Magyarországon nem védett.