Ugrás a tartalomhoz

Thomas Slingsby Duncombe

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Thomas Slingsby Duncombe
Született1796[1][2][3][4][5]
Middlesex
Elhunyt1861. november 13. (64-65 évesen)[4][6]
Brighton
Állampolgársága
SzüleiEmma Hinchcliffe
Thomas Duncombe
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • member of the 8th Parliament of the United Kingdom (1826. június 7. – 1830. július 24.)
  • member of the 9th Parliament of the United Kingdom (1830. július 29. – 1831. április 23.)
  • member of the 10th Parliament of the United Kingdom (1831. április 28. – 1832. december 3.)
  • member of the 11th Parliament of the United Kingdom (1834. július 2. – 1834. december 29.)
  • member of the 12th Parliament of the United Kingdom (1835. január 6. – 1837. július 17.)
  • member of the 13th Parliament of the United Kingdom (1837. július 24. – 1841. június 23.)
  • member of the 14th Parliament of the United Kingdom (1841. június 29. – 1847. július 23.)
  • member of the 15th Parliament of the United Kingdom (1847. július 29. – 1852. július 1.)
  • member of the 16th Parliament of the United Kingdom (1852. július 7. – 1857. március 21.)
  • member of the 17th Parliament of the United Kingdom (1857. március 27. – 1859. április 23.)
  • member of the 18th Parliament of the United Kingdom (1859. április 28. – 1861. november 13.)
IskoláiHarrow School
Halál okaasztma
A Wikimédia Commons tartalmaz Thomas Slingsby Duncombe témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Thomas Slingsby Duncombe (1796. – Brighton, 1861. november 13.) angol politikus.

Élete

[szerkesztés]

Thomas Duncombe és Emma Hinchcliffe fiaként született.[7] Hertfordban 1826-ban beválasztották a parlamentbe, a reform-bill mellett buzgólkodott, 1834-től Finsburyt, London egyik városrészét képviselte a parlamentben és ezóta a legradikálisabb és demokrata elveket vallotta. Szószólója volt a három évi ülésszaknak, a választási jognak a munkásosztályokra való kiterjesztésének, a titkos szavazásnak és az egyháznak az államtól való különválasztásának. Általános népszerűségre azonban csak azután tett szert, amikor James Graham minisztert a Mazzini ügyben elkövetett levéltitok megsértése miatt kérlelhetetlen és kíméletlen módon 1843-ban megtámadta. A magyar szabadságharcot a legnagyobb rokonszenvvel kísérte és több ízben lelkesen szólalt fel jogos ügyünk érdekében, amiért is vezérfériaink hálairatot intéztek hozzá. Később közcsodálkozásra III. Napóleonnak lelkes csodálója volt.[8]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. British Museum person-institution thesaurus. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. 2017. október 9., Thomas Slingsby Duncombe, mp01388
  3. 2017. október 9., Thomas Duncombe, mr-thomas-duncombe
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. National Library of Wales archives and manuscripts catalogue (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. The Peerage
  8. V. ö. Life and correspondance of Thomas Slingsby Duncombe (London, 1868, 2 köt.)

Források

[szerkesztés]