Thaiokért Párt
| Thiaokért Párt Phak Phuea Thai พรรคเพื่อไทย | |
 | |
| Adatok | |
| Alapítva | 2008. szeptember 20. |
| Székház | Bangkok |
| Tagok száma | 61,614 (2021) |
| Ideológia | Progresszívizmus[1] Populizmus[2][3][4] Katonai junta-ellenesség[5] Neoliberalizmus[6][7] |
| Politikai elhelyezkedés | Balközép |
| Parlamenti jelenlét | Képviselőház: 131 / 500 |
| Hivatalos színei | vörös |
| [[Thaiföld politikai élete]] | |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Thiaokért Párt Phak Phuea Thai พรรคเพื่อไทย témájú médiaállományokat. | |
A Thaiokért Párt (thaiul: พรรคเพื่อไทย, RTGS: Phak Phuea Thai) thaiföldi politikai párt, amit Thakszin Csinavat, Thaiföld 2001-2006 közötti miniszterelnöke alapított.
Története
[szerkesztés]A pártot 2008-ban alapították meg, miután az akkori Néphatalmi Pártot a thaiföldi alkotmánybíróság feloszlatta. A Néphatalmi Párt számos egykori tagja azonnal átment az új pártba.
2008. decemberében a párt úgy döntött, hogy Abiszit Vecsacsiva demokratapárti politikus miniszterelnök-jelöltségét támogatják az az évi választáson, amit megnyert és 2011-ig Thaiföld miniszterelnöke lett. A választáson Abiszit Vecsacsivát ugyan felkérték kormányfőnek, ám ezt követően a Thiaokért Párt felszólította a többi pártot hogy közösen alakítsanak egy nemzeti egységkormányt, amibe még a populista, Szanoh Tientong vezette Királyi Néppárt is csatlakozott.[8][9]
Választási eredmények
[szerkesztés]| Választási év | Elnyert mandátumok | Szavazatok száma | Szavazatok (%) | Eredmény | Listavezető |
|---|---|---|---|---|---|
| 2011 | 265 / 500
|
15,744,190 | 48.41% | Kormánykoalíció (PTP-CP-CPPPP-PCP-MP-NDP) | Jingluk Sinavatra |
| 2014 | Érvénytelenítve | Érvénytelenítve | Érvénytelenítve | Alkotmányellenes, érvénytelenítve | Jingluk Sinavatra |
| 2019 | 136 / 500
|
7,920,630 | 22.29% | Ellenzék | Szudarat Kejuraphan |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Nidhi Eoseewong. „Nidhi Eoseewong: An open letter to Pheu Thai”, prachatai, 2018. május 8.
- ↑ Boris Sullivan. „Is Thaksin's Pheu Thai a Populist Party?”, Thailand Business News , 2011. június 5.. [2020. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. január 27.)
- ↑ „Thailand's main political parties”, AlJazeera, 2011. július 2.
- ↑ Peter Warr (2011. szeptember 20.). „'Thaksinomics' and Thai Populism Redux”. Global Asia 6.
- ↑ Kaweewit Kaewjinda. „Thai anti-military parties say they have seats to form govt”, AP, 2019. március 27.
- ↑ Thaksin, Second, Silkworm Books, 115–123. o. (2009. december 5.)
- ↑ (2004. december 5.) „The Antipolitics of Good Governance From Global Social Policy to a Global Populism?”. Critical Asian Studies 36 (4), 575. o.
- ↑ „Puea Thai Party to elect leader on Sunday”, The Nation (Thailand) , 2008. december 3.. [2015. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. január 27.)
- ↑ „Yongyuth becomes new Pheu Thai leader”, The Nation (Thailand) , 2008. december 8.. [2008. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. január 27.)