Thébai Kratész
| Thébai Kratész | |
 | |
| Kratész ábrázolása egy római freskón | |
| Született | i. e. 365 körül Théba |
| Elhunyt | i. e. 285 körül Boiotia |
| Állampolgársága | thébai |
| Házastársa | Hipparkhia[1] |
| Gyermekei | Pasicles |
| Szülei | Ascondus |
| Foglalkozása | filozófus |
| Sírhelye | Boiótia |
| Filozófusi pályafutása | |
| Antik filozófia i. e. 4. század | |
| Iskola/Irányzat | cinikus filozófia |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Thébai Kratész témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Thébai Kratész (ógörögül: Κράτης, latinul: Crates), (i. e. 365 körül – i. e. 285 körül) athéni filozófus volt, a cinikusok iskolájának tagja az i. e. 3. században.
Élete
[szerkesztés]Kratész thébai származású volt, előkelő családban született. Apja, Aszkondasz a város egyik leggazdagabb polgára volt. Kratész, amikor arra a felismerésre jutott, hogy csak az erény szolgálja a világot, az anyagi javak nem, lemondott vagyonáról. Az anekdota szerint földjeit közlegelőnek adta, vagyonát elajándékozta, egyes feljegyzések szerint a tengerbe dobta. Ezt a cselekedetét úgy értékelte, hogy általa visszaszerezte a szabadságát.[2] A kortársak szerint ezt mondta: "Kratész megszabadítja Kratészt".[3]
A hagyomány szerint Szinópéi Diogenész tanította a filozófiára. Mesterével szemben nem volt kötekedő, kortársai Ajtónyitónak (thürepanoiktész) nevezték. Egyes értékelések szerint azért, mert gyakran rátört az emberekre otthonukban, hogy kéretlen tanácsokkal lássa el őket,[3] mások szerint azért, mert mindenki ajtaja nyitva állt előtte.[2] Feljegyezték róla, hogy Athén követeként járt I. Démétriosz makedón királynál, hogy lebeszélje őt a város ostromáról.
Azon kevés cinikus filozófus közé tartozott, aki megházasodott. A hagyomány szerint felesége, a szintén bölcselettel foglalkozó Hipparkhia kérte meg az ő kezét. Állítólag annyira megvetették a szabályokat és hagyományokat, hogy nyilvános helyen közösültek. Kratész sógora szintén cinikus filozófus volt, Métroklész. Kratésznek és Hipparkhiának egy fiuk született, Pásziklész.[4]
Tanítása
[szerkesztés]Kratész virágkora az i.e. 320-as években volt.[3] Filozófiai tartalmú leveleket, gúnyos költeményeket, himnuszokat, verseket és tragédiákat írt. Tanításának központi eleme a mértéktartás és az anyagi javaktól való tartózkodás. Jól illusztrálja ezt az alábbi töredék:
- "Hasznossá tegyetek, ne pedig kellemetessé.
- Nem kívánom a pénzt, a vagyont én gyűjteni, mint a méh.
- Hangyai módra se kell összekuporva vagyon.
- Részem igazság legyen, olyan kincs, mely az erényre
- Oktat, amit könnyű tűrni, szerezni nekünk.
- Ezt ha elértem, a Múzsákat s Hermészt is imádom
- Nem fényes lakomán, szívem erényeivel."[5]
Anekdoták
[szerkesztés]- Amikor Nagy Sándor megkérdezte, szeretné-e, ha visszaadná Athén szabadságát, azt válaszolta: „Minek? Egy másik Nagy Sándor újra lerombolná”.
- A szép Hipparkhia szülei arra kérték a filozófust, hogy beszélje le lányukat a házasságról. A testi hibái miatt sokat gúnyolt Kratész megmutatta meztelen testét a lánynak, hogy így ijessze el.
- Amikor egy olimpiai bajnok megütötte, azt írta a homlokára a monoklis szemére mutató nyíllal együtt, hogy ezt Nikodrómosz tette.
Források
[szerkesztés]- Hársing László: A filozófiai gondolkodás Thalésztől Gadamerig
- Nyíri Tamás: A filozófiai gondolkodás fejlődése ISBN 963-360-719-1
- Sebestyén Károly: A cinikus filozófia (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963-4505-909 helyes ISBN 963-85223-0-5
- Luciano De Crescenzo: A görög filozófia rendhagyó története ISBN 963-8453-16-8
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Hipparchia 1 (Pauly-Wissowa), 2023. augusztus 4.
- ↑ a b Sebestyén Károly: A cinikus filozófia, 69. oldal (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963-4505-909 helyes ISBN 963-85223-0-5
- ↑ a b c Luciano De Crescenzo: A görög filozófia rendhagyó története, 55. oldal ISBN 963-8453-16-8
- ↑ Luciano De Crescenzo: A görög filozófia rendhagyó története, 57. oldal ISBN 963-8453-16-8
- ↑ Sebestyén, 71. oldal
