Ugrás a tartalomhoz

Terney Béla

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Terney Béla
Született1905. december 12.
Orosháza
Elhunyt1972. január 27. (66 évesen)
Szentes
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaPaulinyi Margit
Foglalkozásagimnáziumi tanár, igazgató
IskoláiMagyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (1925–1929)
Sablon • Wikidata • Segítség

Terney Béla (Orosháza, 1905. december 12. – Szentes, 1972. január 27.) rajz szakos középiskolai tanár. A szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban 25 éven át tanított, öt évig igazgatói teendőket látott el. Művészettörténeti előadásai lebilincselően érdekesek voltak. Művészi képességei a gimnázium művész-tanárává emelték.

Iskolái, munkahelyei

[szerkesztés]

1924-ben érettségizett a békési református főgimnáziumban, majd a Képzőművészeti Főiskolára iratkozott be, s ott szerzett középiskolai rajztanári oklevelet 1928-ban.[1][2] Mesterének Karlovszky Bertalant tekintette.[3] Eredetileg nem tanárnak, hanem képzőművésznek, festőnek készült, s természetesnek tűnt, hogy fiatal oktatóként a főiskolán dolgozik tovább, ám egy pályázati felhívásra készített festményének sikertelensége megtörte lelkesedését. Szentesi kollégája, Bácskai Mihályné így emlékszik erre a sorsfordító eseményre.

A munka beadása előtti este kimerülten, izgatottan vette szemügyre alkotását, de hirtelen úgy érezte, hogy nem sikerült megoldania a vállalt feladatot. Feszült lelkiállapotában szinte összeroppanva semmisítette meg művét. Ezután hagyta ott a főiskolát, ment haza Békésre.[4]

A gazdasági világválság kitörése idején kezdte meg tanári pályáját. Tíz évig csak óradíjas tanárként alkalmazták, ezért a megélhetés érdekében egyszerre több iskolában is tanított. Első állomáshelye egykori középiskolája volt, de mellette a helyi iparostanuló-iskolában és a polgári iskolában is oktatott. 1937-ben került a mezőberényi, 1938-ban a békéscsabai, 1940-ben a szegedi, 1941-ben a szenttamási, 1943-ban pedig az újvidéki polgári fiúiskolához. Itt az intézmény igazgatójává választották, de a tankerületi főigazgatóság szakelőadójaként is dolgozott.[1] Nem sokkal később katonai szolgálatra hívták be. A háborút követően az anyaországban maradt.

1946-ban került a szentesi polgári fiúiskolához, majd a Vallási és Közoktatási minisztérium áthelyezte a Horváth Mihály Gimnáziumba. Itt rajzot,[5] és ábrázoló geometriát tanított.[6] Pontos, megbízható munkavégzés és kiváló rendszerező képesség jellemezte. A tanulókkal való kapcsolata bensőséges és közvetlen volt. Órái mintaszerűek. Mindezek miatt Szöllősy Géza igazgató felkérte helyettesének.[1] Munkájának elismeréseként 1959-ben megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést.[7] 1961. szeptember 1-től átvette az iskola vezetését.[8] Öt éven át volt igazgató.[9] Nyugalomba vonulása nem jelentette az iskolai munka végét. Haláláig óraadó tanárként járt be a gimnáziumba.[10]

A pedagógus

[szerkesztés]

A rajz és az ábrázoló geometria tanítása mellett, képzőművészeti szakkört is vezetett, és művészettörténeti előadásokat is tartott, melyeken a kor legmodernebb technikáját, a diavetítőt használta. Lebilincselő előadói készségének köszönhetően óráin nemcsak a gimnázium tanulói vettek részt, de gyakori vendégek voltak kollégái, sőt más iskolák tanárai is.[11] Olyan szakértelemmel és rátermettséggel végezte munkáját, hogy felettesei megállapításai szerint az ország egyik legjobb tanárává vált.[1] Tudása, tanári személyisége, emberi tartása mély nyomokat hagyott kartársaiban és tanítványaiban egyaránt.

… hitt az ember szeretettel, okos szóval való nevelhetőségében … s ami egy pedagógus esetében még ennél is fontosabb: mindezeket — a maga csendes modorában — de oly erővel, kifogyhatatlan energiával sugározta, hogy a pedagógiai programjának: tanítványaink jobbá, emberebb emberré való nevelésének hatás alól senki nem tudott kitérni. Ez a kivételes adottság tette a kivételes pedagógus Terney Bélát kiváló, egyben boldog emberré.[12]

(Gidófalvy György,[13] fizika-kémia szakos gimnáziumi tanár, igazgató)

Inkább zárkózottnak látszott, mégis azonnal közel állt, pillantása éles volt – a művész szeme, amely nemcsak átfogja, hanem át is hatja az embert, de egyben olyan, szinte naiv bizalmat sugárzott, hogy az ember megmelegedett tőle, s érezte: ez a szempár az ő legelőnyösebb jellemképét tükrözi vissza, és ahhoz a képhez jó lenne minél inkább hasonlítani.[14]

(Nagyajtósi István, francia-magyar szakos gimnáziumi tanár)

Neki sohasem kellett hangos szóval fegyelmeznie. Magyarázata tiszteletet parancsolt, figyelmet ébresztett. Ahogy az egészet részeire szedte, majd a részeket ismét egésszé egyesítette. Ahogy a bonyolultnak és kuszának látszó ismereteket egyszerűvé, pedánsan rendezetté, könnyen érthetővé tette, ahogy a műalkotás rejtett szépségeit megláttatta velünk: az a tanári hivatás művészi fokon való gyakorlása volt.[15]

(Bucsány György,[16] történelem-magyar szakos középiskolai tanár)

Művészettörténet óráinak legendás szépségét a mai napig emlegetik. Különösen a reneszánsz iránti rajongása volt feledhetetlen. Gyakorlati haszon szempontjából felmérhetetlen az ábrázoló geometria tanításában végzett munkája. A szakirányú felsőoktatásban megbízható ajánlólevél volt, ha valakiről kiderült, hogy Terney Béla tanítványa.[17]

(Bácskai Mihályné,[18] történelem-magyar szakos gimnáziumi tanár)

Az egyébként örökmozgó, hangoskodó nagykamaszok az ő óráin „megszelídültek", elég volt megjelennie a teremben. Egy-egy műalkotásról, épületről, vagy híresebb mesterről úgy tudott mesélni, hogy felébresztette a vágyunkat a még több ismeretre. Halálakor néma felállással tisztelegtünk emlékének, de csak évekkel, évtizedekkel később tudatosult bennünk, hogy vajában kitől búcsúztunk 1972-ben.[19]

(Labádi Lajos,[20] helytörténész, levéltár igazgató)

A művész

[szerkesztés]

Miután otthagyta a főiskolát évekre szakított a művészi tevékenységgel. Csak a tanításnak élt. Hosszú évek után Szentesre kerülése idején „lazul a művészettel való szakítás önmagára kényszerített bilincse.”[21] Rajzóráin, de még inkább a rajzszakkörön volt szükség arra, hogy újra „ceruzát ragadjon”, és ne csupán szavakkal magyarázzon, hanem a gyakorlati példán is megmutassa tanulóinak a megoldás mikéntjét.[22] Idővel egyre több grafikája, tusrajza, olajfestménye és akvarellje gyűlt össze, melyekkel kétszer is részt vett a Csongrád megyei képzőművészek kiállításán.[23] Öt képét a Koszta József Múzeum őrzi. Alkotásai között egyaránt megtalálhatóak a természeti táj szépségét bemutató romantikus képek, a portré rajzok, de készített mesekönyv illusztrációkat is. Ez utóbbiak kiadatlanok maradtak.[24] Halála után közel 300 képét gyűjtötték össze,[25] ezek nagy része magángyűjteményekbe került.[26] Általa készített emléktábla található a Békési Torna Egylet épületének nyugati falán, melyet az 1930-as években helyeztek el.[27]

Szentesen a kezdetektől fogva elismerték tehetségét. Ezt bizonyítja, hogy a Szent Anna római katolikus templom apszisának megfestésével 1949-ben Terney Bélát bízták meg. Az al secco technikával készített képen a magyar szentek hódolnak az oltáriszentség előtt.[28][29]

Elismerései

[szerkesztés]
  • Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1959)

Emlékezete

[szerkesztés]
  • Terney Béla Kollégium[30] (Szentes középiskolai kollégiuma 1994-ben vette fel nevét.)
  • Terney Napok[31][32] (1994-től évente megrendezésre kerülő művészeti rendezvénysorozat)
  • Terney Béla emléktábla,[33] bronz dombormű (A róla elnevezett kollégium előcsarnokában 1994-ben avatták fel, Vígh László[34] alkotása)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d Terney Béla. Évkönyv, 1971/72-1974/75. 26. o. (e-Könyvtár Szentes)
  2. ↑ T. Kránicz - Tüskés - A Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói 1871-től a mai napig
  3. ↑ Terney Béla. Szentes helyismereti kézikönyve (www.szentesinfo.hu)
  4. ↑ Bácskai Mihályné közlése (kézirat, Szentes Városi Könyvtár)
  5. ↑ Évkönyv, 1946/47. 11. o. (e-Könyvtár Szentes)
  6. ↑ Évkönyv, 1947/48. 33. o. (e-Könyvtár Szentes)
  7. ↑ Évkönyv, 1949/50-1969/70. 23, 33. o. (e-Könyvtár Szentes)
  8. ↑ uo. 24. o.
  9. ↑ uo. 25. o.
  10. ↑ Terney Béla. Évkönyv, 1971/72-1974/75. 27. o. (e-Könyvtár Szentes)
  11. ↑ Oltyán Lajos és Oltyán Magyar Ágnes szóbeli közlése
  12. ↑ uo. 27-28. o.
  13. ↑ Gidófalvy György emlékezetére. Bácskai Mihályné, Szentesi Élet 2012.03.30. 2. o. (e-Könyvtár Szentes)
  14. ↑ uo. 28. o.
  15. ↑ uo. 29. o.
  16. ↑ Labádi Lajos: Bucsány György. In: Szentes város díszpolgárai. Szentes, 2007 (e-Könyvtár Szentes)
  17. ↑ Bácskai Mihályné közlése (kézirat)
  18. ↑ Bácskai Mihályné tanárnővel beszélget Vágvölgyi Zoltán (e-Könyvtár Szentes)
  19. ↑ Labádi Lajos: 100 éve született Terney Béla. A követésre méltó művész-tanár. Szentesi Élet 2005. dec. 16. 2. o. (e-Könyvtár Szentes)
  20. ↑ Labádi Lajos főlevéltáros Archiválva 2015. szeptember 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (MNL Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára)
  21. ↑ Bácskai Mihályné közlése (kézirat, Szentes Városi Könyvtár)
  22. ↑ uo.
  23. ↑ Terney Béla. Évkönyv, 1971/72-1974/75. 27. o. (e-könyvtár Szentes)
  24. ↑ uo. 27. o.
  25. ↑ Terney Béla. Szentes helyismereti kézikönyve. Szentes, 2000. (www.szentesinfo.hu)
  26. ↑ Dr. Béres Máriának, a Koszta József Múzeum igazgatójának közlése
  27. ↑ A Békési Torna Egylet emléktáblája Archiválva 2017. augusztus 31-i dátummal a Wayback Machine-ben (1930 körül) - Helyismereti adatbázis. Püski Sándor Könyvtár, Békés.
  28. ↑ A főoltár, apszisán Ternei Béla festménye. Szent Anna római katolikus templom. In: Szentes helyismereti kézikönyve. Szentes, 2000. (www.szentesinfo.hu)
  29. ↑ Nagyajtósi István: VI. Műemlékek, nevezetes épületek. A Szent-Anna templom. Szentesi Élet 1972. január. 4. o. (e-Könyvtár Szentes)
  30. ↑ www.terney-szentes.sulinet.hu Archiválva 2018. december 14-i dátummal a Wayback Machine-ben - a Terney Béla Kollégium weboldala
  31. ↑ Volt kollégisták találkozója. Boros István, Szentesi Élet 1994.11.26. 1. o. (e-Könyvtár Szentes)
  32. ↑ Terney Napok - 2003. Szentesi Mozaik, 2003.11.05.
  33. ↑ Terney Béla emléktábla - 1994. Barangolás Szentes kincsei között.
  34. ↑ Aki több volt, mint restaurátor - In memoriam Vigh László (1957-2016). Tímár Ferenc, Szentesi Mozaik 2016.01.07.

Róla szóló irodalom

[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Terney_Béla&oldid=25918706”